Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1932)

20 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. sultsága csak az 1927. évi január hó 1-én kezdődött. Az intézet az új részvényekért befizetett 83,000 P után az év végéig járó kamatkártalanítás fejében 10.519,020 papírkoronát, vagyis 841 pengó' 54 fillért fizetett ki az új részvényeseknek. Panaszos sérelmesnek tartja, hogy ezt a rendes betétkamatnak megfelelő kamattérítést a mérlegszerű nyereséghez hozzáadták és megadóztatták, ellenben az új részvényekért befizetett 83,000 P-t az adókulcs megállapítása során nem számították hozzá a saját tőkéhez, minek következtében 2214 P adóalap után 18% kulcs alkalmazásával állapították meg a társulati adót. A bíróság panaszosnak a kamatok megadóztatása miatt emelt kifogását alaptalannak, ellenben a saját tőke összegének megállapítása és a 18 °/0 adókulcs alkalmazása miatt emelt kifogását alaposnak találta. Ugyanis a társulati adóról szóló hivatalos összeállítás 13. §-ának 12. pontjában foglalt rendelkezésnél fogva a részvények után kifizetett kamatokat a mérlegszerű nyereséghez hozzá kellett adni. Ennek törvényessége nem vitatható. De éppen ez a rendelkezés jogalapot szolgáltat arra, hogy az új részvényekért évközben befizetett és a saját tőkéhez csatolt összeget, amely az évek egy részbéen már dolgozott és az adóalapot is gyarapította, az adókulcs megállapítása során — saját tőke gyanánt — számításba vegyék. 24. A csupán írásban támasztott és a bírósági tárgyaláson szóval elő nem terjesztett viszontkereset a jegyzőkönyvi illeték mérvére nincsen befolyással. (Közigazgatási bíróság 11,227/1929. P. sz.) Indokok: Panaszostól azért követelik az előírt illetéket, mert a budapesti kir. törvényszéknél 20. P. 36,132/1924. sz. a. folyt, eredetileg 30.000,000 korona értékű perben az alperes által 120.000,000 korona erejéig támasztott viszontkereset folytán, az 1924. évi augusztus hó 30-án kelt tárgyalási jegyzőkönyv a viszontkereset értéke szerint lett volna bélyegezendő. Ámde az 1924 évi nov. hó 6-án hozott 20. P. 36,132/1924/9. számú végítéletből kitűnik, hogy alperes viszontkeresetét szóbelileg nem adta elő, azt a bíróság előterjesztettnek nem vette és annak tárgyalását mellőzte. A csupán írásban támasztott és a bírósági tárgyaláson szóval elő nem terjesztett viszontkereset a jegyzőkönyvi illeték mérvére nincsen befolyással. Ezért a panasznak helyt adni és az előírt illeték törlését elrendelni kellett.