Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1932)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 17 az elsőfokú végzésben nem 4811 pengő kivetéséről, hanem 1858 pengő előírásáról értesítette a kir. adófelügyelőség adózó felet, a tollhiba alkalmas lehetett arra a vélelemre is, hogy az adó csak 481 pengő. Ezért a bíróság panaszosnak azt a mulasztását, hogy a panaszt csak az adószámviteli osztály útján nyert értesítés alapján elkésetten adta be, vétlennek minősítette és az 1927. évi 600/P. M. számú H. Ö. 117. §-ának 1. bekezdése, illetőleg a 115. § 1. bekezdése alapján az igazolási kérelemnek helyet adott. A bíróság a panaszt vizsgálat alá vévén, megállapította, hogy a pénzügyminiszter az 1927. évi 400/P. M. számú H. 0. 29. §-a alapján új adókivetést rendelt el és erről panaszos vállalat a helytelen adókivetésre vonatkozó fizetési meghagyás kézbesítésétől számított második év eltelte előtt értesítve lett. Az új adókivetésről azonban panaszos fizetési meghagyást nem kapott, hanem a kir. adófelügyelő végzésileg értesítette arról, hogy terhére pótlólag 1858 pengő 80 fillér társulati adó íratott elő, vagyis a helytelenül kivetett 2953 pengő társulati adóval együtt 4811 pengő 80 fillér. Panaszos azt kifogásolja, hogy a pótkivetés folytán, amely csupán a mérlegnek egy tétele után állapítja meg az adót, nem állott módjában a helytelen adókivetés ellen annak idején előterjesztett kifogásait újból előadni. Ezt a kifogást a bíróság alaposnak találta, mert a felhívott 29. § szerint nem pótkivetés útján nyer az alapkivetés helyesbítést, hanem az adót újból ki kell vetni, tehát az új kivetés során teljesen olymódon kell eljárni, mint az alapkivetésnél. Ha az alapkivetés helytelen volt, a pénzügyminiszter új kivetést rendel el és ezzel az alapkivetés nemlétezővé válik és úgy az új kivetésre, valamint a jogorvoslati eljárásra ugyanazok a szabályok irányadók, amelyek az alapkivetésre érvényben voltak. Miután pedig az 1927. évi 400/P. M. számú H. Ö. 28. §-ának 1. bekezdése szerint a kivetett társulati adót és tantiémadót a vállalattal fizetési meghagyás útján kell közölni, a kir. adófelügyelőség helytelenül járt el akkor, amidőn panaszos vállalatot a fizetési meghagyás kiadása helyett csupán arról értesítette, hogy a helytelen adókivetés során adózatlanul maradt mérlegtétel után pótlólag 1858 P társulati adót Íratott elő. Ilyen értesítés mellett a vállalat jogosan vélelmezheti azt, hogy az új adókivetés adómérlegének egyéb tételeit nem kifogásolhatja, holott új adókivetés eszközöltetvén, az új adókivetés ellen bárminő irányban jogorvoslattal élhet. Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. XXIIi. 2