Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1932)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 13 pontjából magánszemélyeknek tekintetnek és velük szemben ugyanazok az illetékszabályok alkalmazandók, amelyek a magánszemélyekre nézve fennállanak. Ezekből a rendelkezésekből kiindulva, minthogy a községi üzemek ós vállalatok a község magánjogi vagyonához tartoznak : nyilvánvaló, hogy az azok érdekében felmerült kereskedői és ipari követelésekről szóló számlák kiegyenlítése szempontjából is a községeket magánszemélyeknek kell tekinteni. Az ilyen követelésekről szóló számlák után, ha azokat kifizetés végett magánszemélynek mutatják be, a fennálló illetéktörvények és szabályok alapján nyugtatványi illeték követelhetésének helye nincs. Nem követelhető ez az illeték a község magánjogi vagyonára vonatkozóan kiállított számlák után még abban az esetben sem, ha az ilyen számlákat kifizetés végett a községi pénztárnál mutatják be, mert a dolog természeténél fogva ezeknek a számlaköveteléseknek kifizetése szempontjából a községi pénztárt közpénztárnak tekinteni nem lehet. Támogatja ezt a felfogást az a körülmény, hogy abban az esetben, ha valamely községi üzemnek, vállalatnak külön pénztára van és a számlakövetelés kifizetése annak útján történik, a bíróság joggyakorlata szerint, a kifizetés végett ott bemutatott számlák után nyugtatványi illeték nem követelhető. Nem eshetnek kedvezőtlenebb elbánás alá azok a számlák, amelyeket csupán azért mutatnak be kifizetés végett a községi pénztárnál, mert magának a községi üzemnek, vállalatnak külön pénztára nincsen és azok nyugtatványi illeték alá vonása nem tehető függővé attól az esetleges körülménytől, hogy a községi üzemnek, vállalatnak van-e vagy nincs külön pénztára? Mindezeknél fogva kimondani kellett, hogy a szóbanforgó esetben az 1920 : XXIV. tc. 10. § 4. pontjának rendelkezései alkalmazást nem nyerhetnek. 16. Abban az esetben, ha a szerződő felek mindketteje iparszerüen foglalkozik értékforgalmi ügyletekkel és ha az értékpapírforgalmi adót a törvényben megállapított határidő alatt a vevő már lerótta, értékpapír forgalmi adót és bírságot a kincstár követelni nem jogosult. (Közigazgatási bíróság 154. számú jogegységi megállapodás.) Indokok : kz értékpapírforgalmi adóról szóló 1900 : XI. törvény 29. §-ának első bekezdéséből megállapítható az, hogy az ügyletben résztvevő felek a kincstárral szemben is az illetékért.