Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1932)

4 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. mulasztását szigorú büntető szabályokkal (10°/0-os bírság, kétszeres vagyonadó stb.) sújtja. Amidőn tehát az adózó fél az ilyen szigorú büntetőjogi szankcióval ellátott határidő elhalasztását kéri, ez reá nézve kivételes elbánást és kedvezményt jelent . 6. Ha a részvénytársaság részvényeit más részvényekkel cseréli fel a nélkül, hogy az új részvényekre befizetés történnék, úgy ebben az esetben a részvényilleték kiszabásánál az illeték alapja az új részvények névértéke. (Közigazgatási bíróság 123. számú jogegységi megállapodás.) Indokok : A részvénykicserélés esetében járó illetékre nézve a most érvényben levő 1920 : XXIV. tc. 14. §-ának 5. pontja a következőkép rendelkezik : Ha a részvénytársaság részvényei bármi okból más részvényekre cserélte be a nélkül, hogy az új részvényekre bármiféle befizetés történnék (pl. a névre szóló részvényeket előmutatóra szóló részvényekre cseréli fel vagy viszont, a társaság cégét megváltoztatja stb.), minden új részvény után I. fokozat szerint kell az illetéket megfizetni. Minthogy eképpen a törvény csupán azt juttatta kifejezésre, hogy az illetéket az új részvény után kell megfizetni, de kifejezetten nem rendelkezik aziránt, minő érték után történjék a lerovás : kérdésessé vált, hogy az illeték kiszabásának alapjául a részvény forgalmi (tőzsdei árfolyama), kibocsátási ára, avagy névértéke veendő. A forgalmi érték nem vehető alapul a következő okokból : A forgalmi érték az illetéki szabályok 70. §-ának általános érvényű rendelkezése értelmében csak abban az esetben vehető az illeték alapjául, ha tulaj donátruházás történik. A társasági szerződések illetékezésére vonatkozó, előbb érvényben volt törvény (1869 : XVI. tc. 7—9. §) különleges rendelkezései szerint is csak abban az egy esetben volt alkalmazható a forgalmi érték, ha a névre szóló részvények a részvénytulajdonos által másra ruháztattak át. Ellenben a részvénytársaságok által a társasági szerződést érintőleg végrehajtott jogi jelentőségű műveletek (tőkeösszesítés, tőkefelemelés) illeték alá vonásánál sehol sem fordul elő a legsúlyosabb illetékezési alap : a forgalmi érték, hanem a múltban csupán a kibocsátott részvények névértéke, a jelenben pedig csak a részvények kibocsátási ára szerepel illetékezési alap gyanánt, tehát a kevésbbé súlyos illetékezési alapok. A társasági szerződés illetékezésére vonatkozó jogfejlődésünk tehát teljesen ellentmond annak, hogy midőn a rés/,-