Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1932)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 5 vények egyszerűen csak kicseréltetnek és tulajdonátruházás egyáltalán nem forog fenn, a forgalmi érték, ÍAZclZ cl legsúlyosabb illetékezési alap után lehessen az illetéket követelni akkor, amidőn a részvénykicserélés a múltban egyáltalán nem esett illeték alá és a jelenben is a törvényhozó — a törvény indokolásából kitűnőleg — azt csak enyhén kívánta megilletékezni. Kizárja ezt az a körülmény is, hogy a forgalmi érték (tőzsdei árfolyam) alkalmazása esetében igen gyakran fordulna elő, hogy a részvények pusztán formális kicserélése — a törvényhozónak az indokolásban kifejezésre juttatott célzata ellenére — nagyobb illetékkel sújtatnék, mint a részvénykibocsátás, tehát a tőkeösszesítés, illetve a vagyonbetét szaporítása. E kérdés eldöntésénél figyelmet érdemel az is, hogy az 1920 : XXIV. tc. 14. §-ának 4. pontja szerint a tőkefelemeléssel kapcsolatos részvénykicserélés esetében maga a részvénykicserélés nem esik I. fokozatú illeték alá, hanem csupán a régi és új részvények kibocsátási ára között mutatkozó különbözet után kell III. fokozatú illetéket fizetni. Minthogy ez a kibocsátási árkülönbözet rendszerint jóval kisebb összeg szokott lenni, mint az új részvény forgalmi értéke, a forgalmi értéknek a részvénykicserélésnél való alkalmazása sok esetben arra a még kirívóbb anomáliára vezetne, hogy a pusztán formális részvénykicserélés az illetékezési alap nagysága következtében súlyosabb illeték alá esnék, mintha a rész vény kicserélést tőkefelemeléssel kapcsolatban hajtanák végre. De nem lehet a kibocsátási árat sem illetékezési alapul venni, mert kibocsátási ár gyanánt az említett 14. törvényszakasz első pontjának második bekezdése világosan «az egyes részvények után a részvényt jegyző által tényleg befizetett vagy fizetni kötelezett összeget» jelöli meg, a részvény kicserélésnél azonban kétségtelenül nincsen szó részvényjegyzésről, befizetésről, befizetési kötelezettségről, tehát a kibocsátási ár fogalma a részvénykicserélésnél nem konstruálható meg. Kibocsátási árról ebben az esetben csupán a becserélt régi részvényeknél lehetne szó, de ezt illetékezési alapul venni nem lehet azért, mert a vonatkozó törvényes rendelkezés világosan és határozottan a régi részvény ellenében adott «új részvény után» rendeli el az illetéket kiszabni, márpedig az új részvénynek nyilvánvalóan nincs kibocsátási ára, csupán névértéke, avagy forgalmi értéke. A vonatkozó törvényszakasz helyes értelmezése és az általános szabályok idevágó alkalmazása a mellett szólnak, hogy a részvénykicserélésnél az illeték alapjául csakis a névérték vehető. A törvény rendelkezése szerint ugyanis az I. fokozatú illeték