Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1930)
26 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. Indokok : A megtámadott illeték a panaszostól a budapesti kir. törvényszéknél 1926. évi március hó 1-én 20. P. 38,299/1925. 12. szam alatt sürgős kérelemnek címzett és egy példányban benyújtott beadványa után — amelyben egy megkeresett bíróság előtt már kihallgatott tanúnak a perbíróság által való ismételt kihallgatását kéri — azért követeli az államkincstár, mert a beadványt a kir. pénzügyigazgatóság előkészítőiratnak minősítette s mert ennélfogva attól az 1924. évi 68,600. számú P. M. rendelet 35. §-ának 1. pontja alapján az ugyanazon §. 2. pontja alapján lerótt 25,000 korona bélyegilletékkel szemben 2.250,000 korona lett volna lerovandó. Az 1914. évi XLIII. tc. végrehajtása iránt kiadott utasítás 1. §-a értelmében a törvényszakasz 1. a) pontja alatt a felsorolás tüzetes, minélfogva az ebben a pontban megszabott illetéket csak az itt tüzetesen felsorolt beadványoktól lehet követelni, de nem lehet azt követelni az itt fel nem sorolt beadványoktól. A felsorolás között az előkészítőirat is fel van ugyan említve, de hogy mit kell előkészítőiratnak tekinteni, azt a Pp. 194—200. §-ai határozzák meg. Az említett szakaszokban foglalt meghatározás szerint az előkészítő irat egyik lényegesebb kelléke az, hogy azt több példányban kell benyújtani, amelyek közül az első példányt a kézbesítés elismerésével ellátva vagy a postai feladóvevénnyel együtt a bírósági iratokhoz kell csatolni, a másod- és esetleg további példányokat pedig az ellenfél ügyvédjével kell kézbesítés vagy posta útján közölni. A felterjesztett és betekintett bírósági iratok szerint a megleletezett sürgős kérelemnek címzett beadvány csak egy példányban nyújtatott be s ahhoz sem kézbesítési elismerés, sem postai feladóvevény csatolva nincs, mégis a panaszosnak a bíróság részéről az irányban való felhívása, hogy azt mint előkészítőiratot pótolja és egészítse ki, meg nem történt, amiből nyilvánvaló, hogy azt maga a perbíróság sem tekintette olyan előkészítőiratnak, amelyet több példányban kellett volna kiállítani és amelyet az ellenfél ügyvédjével közölni kellett volna. Ezekből az okoból az említett beadványt az illetékkötelezettség szempontjából sem lehet előkészítőiratnak minősíteni és pedig annál kevésbbé, mert a bírósági iratok szerint az első kihallgatás elrendelését megelőzően külön és szabályszerűen bélyegzett előkészítőirat is nyújtatott be s minthogy a megleletezett beadvány a már említett törvényszakasz 1. b) pontjának helyébe lépett 68,6000. P. M. 1924. sz. rend. 35. §-ának 2. pontjában meghatározott illetékkel el van látva, a panaszost a tőle követelt többletfizetésének kötelezettsége alól fel kellett menteni és az e címen terhére előírt összeg törlését el kellett rendelni.