Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1930)

26 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. Indokok : A megtámadott illeték a panaszostól a budapesti kir. törvényszéknél 1926. évi március hó 1-én 20. P. 38,299/1925. 12. szam alatt sürgős kérelemnek címzett és egy példányban benyújtott beadványa után — amelyben egy megkeresett bíró­ság előtt már kihallgatott tanúnak a perbíróság által való ismételt kihallgatását kéri — azért követeli az államkincstár, mert a beadványt a kir. pénzügyigazgatóság előkészítőiratnak minősítette s mert ennélfogva attól az 1924. évi 68,600. számú P. M. rendelet 35. §-ának 1. pontja alapján az ugyanazon §. 2. pontja alapján lerótt 25,000 korona bélyegilletékkel szemben 2.250,000 korona lett volna lerovandó. Az 1914. évi XLIII. tc. végrehajtása iránt kiadott utasítás 1. §-a értelmében a törvény­szakasz 1. a) pontja alatt a felsorolás tüzetes, minélfogva az ebben a pontban megszabott illetéket csak az itt tüzetesen fel­sorolt beadványoktól lehet követelni, de nem lehet azt követelni az itt fel nem sorolt beadványoktól. A felsorolás között az elő­készítőirat is fel van ugyan említve, de hogy mit kell előkészítő­iratnak tekinteni, azt a Pp. 194—200. §-ai határozzák meg. Az említett szakaszokban foglalt meghatározás szerint az elő­készítő irat egyik lényegesebb kelléke az, hogy azt több pél­dányban kell benyújtani, amelyek közül az első példányt a kézbesítés elismerésével ellátva vagy a postai feladóvevénnyel együtt a bírósági iratokhoz kell csatolni, a másod- és esetleg további példányokat pedig az ellenfél ügyvédjével kell kézbe­sítés vagy posta útján közölni. A felterjesztett és betekintett bírósági iratok szerint a megleletezett sürgős kérelemnek címzett beadvány csak egy pél­dányban nyújtatott be s ahhoz sem kézbesítési elismerés, sem postai feladóvevény csatolva nincs, mégis a panaszosnak a bíróság részéről az irányban való felhívása, hogy azt mint elő­készítőiratot pótolja és egészítse ki, meg nem történt, amiből nyilvánvaló, hogy azt maga a perbíróság sem tekintette olyan előkészítőiratnak, amelyet több példányban kellett volna ki­állítani és amelyet az ellenfél ügyvédjével közölni kellett volna. Ezekből az okoból az említett beadványt az illetékkötele­zettség szempontjából sem lehet előkészítőiratnak minősíteni és pedig annál kevésbbé, mert a bírósági iratok szerint az első kihallgatás elrendelését megelőzően külön és szabályszerűen bélyegzett előkészítőirat is nyújtatott be s minthogy a meglele­tezett beadvány a már említett törvényszakasz 1. b) pontjának helyébe lépett 68,6000. P. M. 1924. sz. rend. 35. §-ának 2. pontjá­ban meghatározott illetékkel el van látva, a panaszost a tőle követelt többletfizetésének kötelezettsége alól fel kellett menteni és az e címen terhére előírt összeg törlését el kellett rendelni.

Next

/
Thumbnails
Contents