Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1930)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 3 3. A csehszlovák köztársaság területén fekvő részvénytársaságtól élvezett szolgálati illetmény a panaszos Jakhelyén keresetiadó alá vonandó. A Magyarországtól elszakított területekről származott jövedelmek - - a tőkevagyonból eredő jövedelem kivételével — jövedelemadóval nem rovandók meg, tekintet nélkül arra, hogy részben vagy egészben általános keresetiadó alá esnek-e vagy nem. (Közigazgatási bíróság 7939/1928. P. sz.) A kir. Közigazgatási bíróság : A panasznak részben helyet ad és a panaszos 1925. évi általános keresetiadóját 153. jövedelemadóját pedig 685 aranykoronában állapítja meg. Az adófelszólamlási bizottság határozatának a vagyonadóra vonatkozó részét a bíróság hatályon kívül helyezi és erre az adónemre vonatkozóan új határozat hozatalát rendeli el. Indokok: A panaszos a vezetése alatt álló vállalatnak Csehszlovákiában, Komániában és Jugoszláviában működő leányvállalataitól részben fizetést, részben pedig tantiémet élvez, amelyet a panaszos által bevallott és nem vitás összegben vontak általános-kereseti és jövedelemadó alá. A panaszos ezeknek az illetményeknek, mint külföldről eredőknek, adómentességét vitatja. A bíróság a panaszt csak részben találta alaposnak. Az 1925. évi általános keresetiadó kivetése során érvényben volt 1925. évi 300. P. M. számú H. Ö. 3. §. 2. bekezdése szerint, ha a külföldi munkaadótól élvezett illetményt nem valamely itteni pénztár, illetőleg a külföldinek itteni állandó megbízottja fizeti ki, az illetmény után általános keresetiadót kell fizetni. Ugyanezen H. Ö. 7. §. 2. bekezdésében foglalt rendelkezés szerint azonban a külföldről eredő jövedelem a belföldön nem esik adó alá, ha az adóköteles igazolja, hogy abban az államban, amelyből a jövedelem származik, ezen jövedelem után — a jövedelemadón kívül — az általános keresetiadónak megfelelő adót már fizet és az illető állammal e tekintetben viszonosság áll fenn. Magyarországnak ezidőszerint csak a Csehszlovák köztársasággal áll fenn viszonossági szerződése és így a fent hivatkozott rendelkezés panaszosnak sem a Románia, sem pedig a Jugoszlávia területéről befolyt illetményére nem alkalmazható. A Csehszlovákiával kötött és az 1924. évi XXII. tc.-be iktatott adóügyi egyezmény VI. cikke pedig olykép rendelkezik, hogy amennyiben külön rendelkezések nincsenek, a magyar vagy csehszlovák állampolgárok csakis abban az államban vonhatók l*