Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1929)
16 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. foglalt rendelkezések mindazokra a vállalatokra kiterjednek, amelyeknek adókötelezettségét az 1. §. megállapítja. A panaszos vállalat alapszabályainak felhívott rendelkezései szerint helytelenül állítja panaszos azt, hogy Magyarországon csak fióktelepe van. mert úgy az igazgatási székhely, valamint az üzlettelep itt létezik és a vállalat adókötelezettsége a H. Ö. 1. §-a alapján annál is inkább megállapítható, mert üzletét a magyar állam területén gyakorolja. Ezt az adókötelezettségét az a körülmény, hogy a vállalat a társulatiadóra nézve ideiglenes adómentességet élvez, nem érinti. A H. Ü. 2. §-a pedig mindazon vállalatokra nézve, amelyek az 1. §. rendelkezései alá tartoznak, megállapítja azt, hogy tantiémeadót kötelesek fizetni az igazgatóság és felügyelő-bizottság tagjainak juttatott javadalmazás után. A vállalat alapszabályainak második szakaszában említett magyarországi hivatalos képviselősége az itteni igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagok. Ezeknek javadalmazása tehát a H. Ö. 2. §-a alapján tantiémeadó alá tartozik. 27. A gazdasági épületek tatarozási és fenntartási költségei, amennyiben beruházásnak nem minősíthetők, mint az üzemet terhelő kiadások a földbirtokból való bevételekből levonandók. Indokok: A panaszló állal a nyers jövedelméből épület tatarozási és helyreállítási költségek címén levonni kért 254.709,059 korona kiadás igazolására az adólelszólamlási bizottság elé terjesztett okiratok tartalmából az tűnik ki, hogy azok a kiadások nagy részben, nem lakóházak, hanem gazdasági épületek tatarozására és helyreállítására fordíttattak. Minthogy az 500/925. sz. pénzügyminiszteri rendelet ii. §. 1. pontja értelmében a gazdasági épületek tatarozási és fenntartási költségei, amennyiben beruházásnak nem minősíthetők, mint az üzemeMerhelő kiadások a földbirtokból való bevételekből levonandók, az adófelszólamlási bizottság pedig a kiadások mire fordításának vizsgálata és a bizonyítékok mérlegelése nélkül azon helyt nem álló indokból tagadta meg a levonást, hogy a kiadások csal a házbirlok jövedelmét terhelték és azokat csak annyiban vette figyelembe, hogy a házbirtokból való 300 aram korona jövedelmet "az adóalapból kihagyta, a rendelkező rész szerint kellett határozni. (Közigazgatási bíróság 2557/1926. P. sz.)
