Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1929)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 8<> sem lehet tekinteni, ha az az üzem, amelynek szolgálatában állanak, közérdekű. (Közigazgatási bíróság 7753/1927. P. sz.) 121. Abban az elvi kérdésben, hogy a panaszost terhelő illeték kiszabására valamely kir. adóhivatal illetékes-e vagy sem, valamely illetékkérdéstől elválasztottan, tehát függetlenül e bíróság előtti eljárásnak annál kevésbbé van helye, mert az 1881 : XXXIV: tc. 3. §-a értelmében felmerülő kétely esetében a kiszabási hivatalok illetőségét a m. kir. pénzügyminiszter határozza meg. (Közigazgatási bíróság 40,595/1927. P. sz.) 122. Bírósági tárgyaláson, szóval előterjesztett és jegyzőkönyvbe foglalt viszonkereseli kérelem az 19H: XLIII. tc. 37. §. harmadik bekezdése szerint csak a jegyzőkönyvi bélyeg mérvére lehet befolyással, a jegyzőkönyvi bélyeget azonban minden esetben az idézett törvény 50. §. második bekezdése alapján és az előbb felhívott törvényszakaszban meghatározott mérvben a felperes tartozik leróni. (Közigazgatási bíróság 15,536/1927. P. sz.) 123. A tantiémadó kulcsának megállapításánál az egy-egy javadalmazottnak fizetett összeg irányadó. (Közigazgatási bíróság 8311/1927. P. sz.) Indokok: A panaszos részvénytársaság az 1925. üzletévben elért nyereségéből 12 igazgatósági tagnak és 12 felügyelőbizoltsági tagnak összesen 445.325,000 papírkorona javadalmazást fizetett ki, amely után a lantiémadót a m. kir. pénzügyigazgatóság úgy állapította meg, hogy vizsgálat tárgyává tevén azt, melvik igazgatósági tag mily összegű javadalmat kapott, azon javadalmak után, amelyeknek egyénenkénti összege a 2000 aranykoronát meghaladta, 20%-os, az ennél kisebb egyénenkénti összegek után pedig 16%-os kulcsot alkalmazott. Ezzel szemben a panaszos azt