Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1928)

82 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. szerinti értékével elismeri, akár pedig olyképp, hogy a hitelezők számláján csak a pari összeget tünteti fel, míg a különbözetet külön számlára könyveli. Következik ebből, hogy ilyen esetben tartalékolásról, vagy tartalékról nem lehet szó, mert tartalék csak akkor keletkeznék, ha a hitelezők számlájának összege, vagy pedig ennek a két számlának együttes összege meghaladná a külföldi tartozásoknak a mérlegzárás napján jelentkező értékét. Az új határozat meghozatalánál tehát a kir. adófelügyelőnek azt kell vizsgálnia, vájjon a hitelezők számláján feltüntetett érték és az árfolyamkülönbözeti számla együttes összege meghaladja-e a külföldi tartozásoknak a mérlegzárási napon volt árfolyamértékét. Nemleges esetben nem lehet szó tartalékképzésről; igenlő esetben azonban adóköteles tartalék keletkezett, mert a magyar kir. pénzügyminiszternek törvényes felhatalmazás alapján kiadott 88,875/1923. sz. rendelete szerint a külfölddel szemben fennálló, idegen valutára szóló tartozásokból felmerülhető veszteségek fedezésére adómentes tartalékot csak a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok létesíthetnek. Az a jog tehát, hogy az ily tartozásokból később, a mérlegzárás napja után még bekövetkezhető veszteségek fedezésére külön tartalékot adómentesen létesíthessen, a közkereseti társaságot nem illeti meg. Második kifogása a panaszosnak az, hogy fellebbezésének elbírálása során a becsatolt és aranyértékre szóló áruleltárt nem vették figyelembe. A panaszolt határozat nem tartalmaz arra vonatkozó indokolást, hogy a fellebbezési kérelemnek ezt az igénypontját miért utasította el. A bíróság a panasznak ezt a részét is alaposnak találta. A társulati adóról szóló 1922 :XX1V. tc. 14. §-ának az anyagkészletek áruleltárak értékelését szabályozó 18. pontja, valamint a 200,000. sz. végrehajtási utasítás 59. §-a külön kiadandó rendelet számára tartották fenn annak a kérdésnek szabályozását, miképpen történjék az egyes üzletévek mérlegében foglalt készletek mennyiségének összehasonlítása és ezen összehasonlítás eredményeképpen a készletekben rejlő tartalékok elhatárolása. Ezt a kérdést aztán véglegesen az 5800/924. sz. P. M. rendelet III. fejezete szabályozta, mely mint végérvényes jogszabály, a 200,000/922. sz. utasítás 59. §-a helyébe lépett. Ez a rendelet 1924. évi augusztus hónap 14. napján jelent meg és jutott köztudomásra következésképp már az 1923. évi társulatiadó tekintetében nem volt alkalmazható. De nem lett volna az alkalmazható a társulatiadó alanyainak legtöbbjénél már az 1924. évi adózás tekintetében sem, amennyiben ezek az 1924. évi adózás alapjául szolgáló mérlegeiket a rendelet megjelenése előtti időpontban összeállították, bevallásaikat benyújtották, sőt áltálános-