Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1928)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 79 panaszos, a neki jutott ingók és ingatlanok tulajdonába és bir­tokába csak az ő halála után léphet és pedig az akkor esetleg még életben lévő édesanyja haszonélvezeti jogával terhelten. Ez után az osztályos egyezség, mint halálesetre szóló aján­dékozás után, az ingók és ingatlanok egyességileg megállapított forgalmi értékének alapulvéteével a panaszos terhére az 1920. évi Ask. 1080. tételszám alatt 3329 korona ajándékozási és ingat­lan vagyonátruházási illeték szabatott ki, amelyet az 1923 május 23-án befizetett. Az átruházó atya az 1921 augusztus 23-án meghalt. Ha­gyatékául kizárólag csak azok az ingók és ingatlanok vétettek föl, amelyeket a fentebb jelzett módon a panaszosra átruházott. Ez után a hagyaték után a királyi pénzügyigazgatóság panaszolt végzésével 702-90 aranykorona, illetve az osztályos egyesség után kirótt és befizetett 33-20 papírkoronának meg­felelő 2*50 aranykorona betudásával 700*40 aranykorona örök­lési és ingatlan vagyonátruházási illetéket állapított meg. Ennek az illetéknek törlésére irányuló panaszt alaposnak kellett elismerni. A fentebb ismertetett tényállás szerint kétségtelen, hogy örökhagyó után vagyon nem maradt, mert a hagyatékául föl­vett ingó és ingatlan vagyont még életében jogérvényes ok­irattal átruházta a panaszosra. Minthogy pedig a panaszos ez után a vagyonátruházás után a törvényszerű ajándékozási és ingatlan vagyonátruházási illetéket megfizette : annak, hogy ugyanazon vagyontárgyak utáni öröklési és ingatlan vagyonátruházási illeték fizetésére köteleztessék, jogos alapja nincs. Igaz ugyan, hogy az 1920 : XXXIV. tc. 69. §. első bekez­désének 2. pontja szerint az olyan ajándékozást, amelynél az ajándékozó az ajándékozott tárgy haszonélvezetét a maga szá­mára haláláig fönntartotta, az öröklési illeték kiszabása céljából az illető örökös örökségéhez kell számítani, az ajándékozás után kiszabott vagy befizetett illetéket pedig a hivatkozott törvény­szakasz második bekezdése és a 89. §. negyedik bekezdése értel­mében az öröklési illetékbe be kell számítani. Ámde értelemszerűen ilyen hozzászámításnak csak abban az esetben lehet helye, amikor a megajándékozott az ajándékozó után örökség címén is vagyonhoz jut. Az ilyen hozzászámításnak az a célja, hogy az öröklés és ajándékozás útján szerzett vagyontárgyak együttes értékének megfelelő öröklési illetékkulcs alkalmaztassék, vagyis az örök­lési illetékkulcs fokoztassék. Minthogy azonban a fentebbiek szerint a panaszosra az

Next

/
Thumbnails
Contents