Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1928)

54 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 78. A feleség tulajdonát képező zongorának a magánforgalomban a tulajdonos által történt eladása után járó fényűzési forgalmi adóért a férjet felelőssé tenni nem lehet. (Közigazgatási bíróság 585/1928. P. sz.) Indokok : A bizonyítási eljárás során az is igazolást nyert, hogy a B. Gy. által vett zongorát nem panaszos, hanem panaszos neje, mint a zongora tulajdonosa adta el. Ez az eladás tehát nem a kereskedelmi forgalomban eszközöltetett, ezért ennélfogva panaszost felelőssé tenni nem lehet, mert az adóért a magánforgalomban szerződő felek felelősek. Ezen okoknál fogva a rendelkező rész értelmében kellett határozni. 79. Nagyterjedelmű lakás (4 szoba és mellékhelyiségek) nem minősíthető gazdasági cselédlakásnak. (Közigazgatási bíróság 18,918/1925. P. sz.) Indokok: A nem vitás tényállás szerint az 1924. évi adófőkönyvben 227. sz. alatt az 1925. évi lajstromban pedig 235. 1. tétel alatt felvett ház a községtől mintegy négy kilométernyire fekvő csonkás tanyán négy szobából és megfelelő mellékhelyiségekből áll, amelyet úgy 1924. mint 1925. évben egy, a tanítóképző három osztályát végzett ispán, illetőleg intéző lakott. A pénzügyigazgatóság a fél kérelmére 11,375/VII. 1925. számú határozatával a házat cselédháznak minősítve, az 1924. évi házadó és házhaszonrészededés címén 10-33 aranykorona törlését elrendelte. Az 1925. évre kivetett házadó és házhaszonrészesedés törlése iránt beadott fellebbezésével azonban 27,661/VII. 1925. véghatározatával a pénzügyigazgatóság az adózót elutasította azzal az indokolással, hogy a szóbanforgó ház cselédháznak nem minősíthető az 1922 : XXII. te. végrehajtása tárgyában kiadott 182,000/1922. P. M. sz. rendelet 7. §-a 4. pontja szerint. Az adózó a panaszában a törlést mind a két évre az idézett jogszabály alapján kérte és a megállapított tényállás alapul vétele mellett az említett háznak cselédház minőségét vitatta. A pénzügyigazgatóságnak az 1924. évre vonatkozó 11,375/VIL 1925. számú határozatát az adózó azért támadta meg, mert ez a határozat nem rendelte el a tényleg befizetett adó és részesedés teljes összegben való törlését. Erre nézve az adózó a panaszban adatokat hozott fel és az 1924. évi törlés helyesbítését kérte. Ezt a kérelmet, minthogy a törlés helyesbítésének a