Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1928)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. sem, mert nincs adat arra, hogy a panaszos a fényűzési tárgyként megjelölt nemes fémek kiskereskedelmi eladásával kereseti tevékenységének körében, tehát rendszeresen folytatott üzlet gyanánt foglalkoznék, már pedig az 1920: XVI. le. 1. §-a és a 60,300/1920. pénzügyminiszteri végrehajtási rendelet 2. pontja értelmében nemes fémek eladása csak ily esetben esik fényűzési forgalmi adó alá. 6. Izraelita hitközségek által szedett gabellapénz nem kereseti adóköteles. (Közigazgatási bíróság 12,282/1925. P. sz.) Indokok: Panaszossal szemben általános kereseti adóalap megállapítása azért történt, mert a hitközség tagjaitól ú. n. gabellapénzt szed, vagyis kóser hús méréséért s állatok vágásáért díjat. Ez a gabellapénz azonban lényegileg hitközségi adó természetével bír, annak szedését tehát nem lehet a K. H. Ö. 2. §. 2. pontja szerinti olyan haszonhajtó foglalkozásnak minősíteni, mely a most idézett törvényhely szerint kereseti adóköteles. Kitűnik ez az említett K. H. Ö. 2. §. 2. pontjához fűzött miniszteri utasítás (15) bekezdésének ama rendelkezéséből is, mely a gabella jövedelmek bérbevételét a bérlőkre vonatkozóan haszonhajtó foglalkozásként jelöli meg. A bérlőt illetően ugyanis az ekként szerzett tiszta jövedelem után terheli az általános kereseti adó, tehát arra való tekintet nélkül, hogy a bérlet tárgyának tulajdonosa általános kereseti adó alá esik-e vagy sem. így az előrebocsátott elvi felfogás melleit a bérlőt terheő általános kereseti adókötelezettség alapján sem lehet a panaszosnak ilyen kötelezettségét megállapítani. Ezekre való tekintettel a panasznak helyet kellett adni. 7. Külföldi valatákban fennálló tartozásokból eredhető veszteségekre csak nyilvános számadásra kötelezett vállalatok alkothatnak adómentes tárta(Közigazgatási bíróság 9988 1926. P. sz.) Indokok: Panaszolja az adózó, hogy a kir. adófelügyelőhelyettes a mérlegszerű nyereséghez hozzáadta a külföldi valutában fennálló tartozás árfolyamkülönbözetére tartalékolt 237,828,500 koronát. A panasznak ezt a részét a bíróság nem találta alaposnak. Az 1922: XXIV. tc. 15. §-a tüzetesen sorolja fel azokat a tartalékokat, amelyeket a társulati adóköteles vállalatok adómén-