Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1928)
6 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. tesen alakíthatnak, ezért minden egyéb ott fel nem sorolt tartalékos és leírás adóköteles. Ugyanennek a §-nak (3) bekezdése értelmében a pénzügyminiszternek joga van megengedni, hogy a vállalatok a felsorolt eseteken kívül is adómentesen tartalékolhassanak és e felhatalmazás alapján a pénzügyminiszter 1923. évi 88,875. sz. rendeletében kijelentelte, hogy mindazok a tartalékok, melveket a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok a külfölddel szemben fennálló, idegen valutára szóló tartozásaikból eredhető veszteségeik fedezésére létesítettek, adómentesen kezelendők. Minthogy ez a rendelkezés kifejezetten csak a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat részesíti abban a kedvezményben, hogy ilyen tartalékaik adómentesen kezeltessenek, az általános szabály alóli kivitelek pedig mindig megszorító értelemben lévén alkalmazandók, ez a kedvezmény a közkereseti társaságokra az említett rendelet alkalmazásában ki nem terjeszthető, minthogy továbbá a panaszos cég közkereseti társaság és így vele szemben e rendelettel nyiíjlott kedvezményt alkalmazni nem lehet: ennélfogva jogosan nem igényelheti azt, hogy külföldi valutára szóló tartozásaiból származható veszteségeinek fedezésére a mérlegszerű nyereség rovására tartalékolt 237.838,500 K. adómentesnek ismertessék el; ezért az adófelügyelő-helyettesnek az 1924. évi társulati adó alapjához ezt az összeget jogosan adta hozzá. 8. A vevőnek a hordó értékével való megterhelése és annak visszaküldése után annak jóváírása, nem képez adásvételi ügyletei és így nem forgalmi adóköteles. T7. . (Közigazgatási birosag 1 1,475/1924. P. sz.) Indokok: Az innen elrendelt bizonyítás során megállapítást nyert, hogy a kir. adóhivatal által adó alá vont tételek onnan származtak, hogy a panaszos cég a hordókban történt árúszállítás alkalmával a vevőket a hordó értékével megterhelte, a hordó visszahozalala alkalmával pedig ugyanezt az ériéket a panaszos javára írta. Megállapítást nyert azonban, hogy az így felszámított és a pénzügyi hatóság állal kifogásolt tételek ténylegesen nem folytak be és a hordók ára elszámolás ütján sem nyert kiegyenlítést. Minthogy a hordókra vonatkozó ügylet még az esetben is, ha ez visszavétel kötelezettsége melleit történt eladásnak minősíthető is, az ugyanolyan áron történt visszavétel folytán kétségtelenül storniroztatott, tehát ez az ügylet az 1921: XXXIX. tcikk 49. §-a értelmében megszűnt a forgalmi adó tárgya lenni még a
