Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1928)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 93 És fizetésnek tekintendő a tartozás és követelés kölcsönös elszámolás utján történő árkiegyenlítés, tehát visszavásárlásnál történő ráfizetéssel eszközölt vételár kiegyenlítés is. Tekintettel arra, hogy a fent előadottakból kitűnőleg az ügydöntő körülmény, hogy a jogérvényesen létrejött áruszállítási szerződés, a teljesítés lehetetlenülése következtében megszűnt volna, illetve hogy foganatba nem mehetett, igazolva nincs; ellenben a megállapított körülmények mind arra mutatnak, hogy a szóbanforgó lisztszállítási ügyletek a kötleveleknek az eladó részéről való visszavásárlása útján, lényegileg perfektuáltattak és e visszavétel alkalmával az eladás ellenében járó ellenérték a visszavásárlásért felszámítolt összegben elszámolást nyert olyképpen, hogy a vevőnek, illetve a lisztkötés visszaadójának csupán a jelentkező többlet fizettetett ki: a liszt első eladása, mint teljesedésbe ment szállítási ügylet után kivetett általános forgalmiadót a helyütt is fenn kellett tartani. 102. A vállalat az évfolyamán keletkezett külföldi tartozásait értékelheti akár a keletkezés időpontjában megvolt értékeken, akár az üzletév végén megvolt forgalmi értéken. (Közigazgatási bíróság 2877/1927. P. sz.) Indokok: Az innen elrendelt bizoinílási eljárás során a pénzügyigazgatóság jelentése szerint megállapítási nyert, hogy a panaszos vállalat az üzletév folyamán keletkezett külföldi tartozásait az azok keletkezésének időpontjában érvényes árfolyamokon számította át magyar koronára, a kir. adófelügyelő pedig az üzletév utolsó napján 1924 december 31-én — érvényben volt árfolyamok szerint értékelte ezeket a tartozásokat és a két értékelés között mutatkozó különbözetet a mérlegszerű nyereséghez hozzászámította, mert a december 31-iki értékelés a keletkezéskori értékelésnél alacsonyabb volt, vagyis a vállalat a magasabb értékelés ütján rejtett tartalékhoz jutott. Panaszos kifogásolja azt, hogy a kir. adófelügyelő az ily módon keletkezett 21.224,467 K 72 f rejtett tartalékot megadóztatta. A bíróság a kifogást alaposnak találta. Az 1925. évi 400/P. M. sz. pénzügyminiszteri H. Ö. 13. §-ának 14. pontjához fűzött utasítás 1. bekezdése szerint adóköteles az a rejtett tartalék, amely oly módon keletkezik, hogy a vállalat adósságát a valóságosnál nagyobb összeggel való leitüntetésével a valóságosnál magasabban mutatja ki. Annak a megállapítása céljából azonban, hogy a valóságosnál magasabb értékelés adózás szempontjából fennforog-e, azt az időpontot kell leszögezni, amely-