Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1928)

88 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. Vitátlan, hogy az asszúbor az 1900/1922. számú pénzügyminiszteri rendelet 13. §. II. 4. pontja értelmében fényűzési tárgy s az mint ilyen valahol fényűzési adó alá esik; abban igaza van panaszosnak, hogy amennyiben azt maga és családja fogyasztotta el — ami ugyan igazolva nincs s már magában ez is elegendő ok a panasz elutasítására — ellenszolgáltatás melletti átruházás nem történt, ámde panaszos, mikor azt beszerezte, mint viszontelárusító szerezte be adómentesen viszontelárusílás céljára, abból saját használatra bármit is elvonni nem volt szabad, illetve amennyiben elvett, ennek adómentessége megszűnt s a beszerzéskor le nem rótt adót meg kell fizetnie, mert az esetben nem mint viszontelárusító, hanem mint fogyasztó jelentkezik. Ezen okoknál fogva a panasznak helyet adni nem lehetett. 98. Az áruszállítás (árueladás) forgalmiadókötelezettségére abban az esetben, ha ugyanannak az árunak ismételt átruházásáról van szó, nincs befolyással az, hogy az áru maga természetben nem ment át minden egyes szerzőnek tényleges birtokába. (Közigazgatási bíróság 6744/1926. P. sz.) Indokok : Az ügyiratokból kitűnőleg nincs igazolva az, hogy a panaszos részvénytársaság és a gr. T. T. uradalma között az uradalom területén, a folyó termelési időszakban kitermelendő akácdönkfa eladására vonatkozólag 1924 november 20-án létrejött ügylet a szállítás, avagy a fizetés lehetetlenné válása következtében meghiúsult, illetve foganatba nem ment volna, tehát, hogy ez az áruszállítási ügylet a forgalmiadó szempontjából egyáltalán létre nem jöttnek tekinthető. Ellenkezőleg az a körülmény, hogy a panaszos részvénytársaság erre a vételi ügyletre a kikötött 40 millió előleget meghaladólag több részletben összesen 152.205,000 koronát már le is fizetett — esetleg, a megállapodás szerint, fuvarlevélmásolatok bemutatása, tehát szállítás ellenében — és továbbá az a körülmény, hogy a panaszos négy hónap elteltével, tehát valószínűleg a fa kitermelésének megtörténte után, azzal a feltétellel állt el a főüzlet tényleges lebonyolításától, hogy az általa lekötött minden vágón tűzifa után, a mások részére történő eladás és leszállítás arányában, 500,000 koronát kap az uradalomtól az eddig fizetett összegek visszatérítésén felül: mind arra mutatnak, hogy ez az áruszállítási megállapodás jogilag érvényessé vált, azonban az uradalom a panaszos részvénytársaságnak eladott fát, más irányú előnyösebb értékesítés érdekében, felár fizetése mellett, vissza-