Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1927)
Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár, 73 tehát két előfeltétele van; és pedig egyrészt az, hogy a társaság üzletének fennállása idejére járó adó kivetése szabályszerű mérlegek és nyereségveszteség-számlák alapján történt legyen, mert adózatlan feleslegről esők ebben az esetben lehet beszélni, másrészt az, hogy a zárszámlában tényleges felesleg mutatkozzék. A panaszolt esetben azonban egyik feltétel sem forog fenn. A közkereseti társaság 1923. évi társulati adóját ugyanis a 3414/92 4. sz. fizetési meghagyás megokolása szerint nem az üzleti könyvek és az 1922. évi december 31-én lezárt mérleg alapján vetette ki a királyi pénzügyigazgatóság, hanem a 2.100,000 papírkorona adóalapot becslés útján állapította meg. De a mérleg és a zárszámla egybevetésével felesleget vagy vagyonszaporulatot sem lehetett felderíteni. A jelen megokolás első bekezdésében kifejtettek szerint ugyanis, ha felesleget vagy vagyonszaporulatot kívánnak megállapítani, úgy az 1922. évi december 31-iki tiszta vagyont, nem pedig az 1923. évi december hó 31-iki mérlegben kimutatott tiszta vagyont kell a zárszámla tiszta vagyonértékével összehasonlítani, mert az 1923. évi december 31-iki mérleg, amely tiszta vagyonként 394,404 K-t tüntet fel, a társaság megszűnése folytán adózási szempontból tárgytalanná vált. Az l922-iki mérleg szerint pedig a tiszta vagyon 6.777,469 K, míg a felosztási zárszámla szerint 63.295,152 K. A kérdés eldöntésénél itt is alkalmazandó 5800/924. P. M. számú rendelet irányelvei szerint az összehasonlításnak az aranykorona értékének figyelembevételével kell történni-e. Már pedig az 1922. évi december havi 449 oszlószám mellett a 6.777,469 K tiszta vagyon 15,094 aranykorona értéket képvisel, míg az 1923. évi december 31-ével szerkesztett zárszámla (63.295,152 K 6500 oszlószámmal csak 9584 aranykorona. Szaporodás tehát nincs. 78. Az a körülmény, hogy a vállalat a természetbeni lakás értékét az alkalmazottak illetményeinek a megállapításánál miképpen veszi számításba, a haszonérték megállapításánál teljesen közömbös, mert azt kell megállapítani, hogy az épületrészek bérbeadása esetén mekkora nyers bérjövedelmet hoz(Közigazgatási bíróság 514/1926. P. sz.) Indokok: Panaszos elsősorban az alkalmazottak természetbeni lakásának megbecsült haszonértékét kifogásolja azon az alapon, hogy a lakás értéke a javadalmazás bizonyos eleve megállapított százalékát teszi ki.