Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1927)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 35 A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyet nem ad. Indokok: A panaszos a megtámadott határozat ellen két kifogást emel. Egyik kifogása az, hogy 894,860 K értékű értékpapirforgalmi adót részben a főlajstromban, részben egy külön lajstromban a bélyegjegyek keresztülírása nélkül ugyan, de tényleg lerótt, s így az összeg erejéig terhére hiány meg nem állapítható. Másik kifogása pedig az, hogy az általa budapesti intézetek részére eladott értékpapírok után az értékpapirforgalmi adót a budapesti intézetek rótták le, amit négy darab olyan számlával kíván, bizonyítani, melyben a budapesti intézetek terhére az adót felszámították és kéri, hogy tételró'l-tételre vizsgáltassanak meg a budapesti intézeteknek történt eladások és állapíttassák meg, hogy ezekben az esetekben az adó tényleg lerovatott. Egyik kifogást sem lehetett helytállónak elismerni. Az első kifogást azért nem, mert az 1900 : XI. te. végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 34. §-a szerint az értékpapirforgalmi adót az értékpapirforgalmi ügyletekkel iparszerűen foglalkozók akként tartoznak leróni, hogy a bélyegjegyeket az ügyleteknek a lajstromba való bevezetésével egyidejűleg a lajstromnak erre a célra szolgáló rovatába kötelesek ragasztani és a lajstromba történt bevezetés egyik tételével kereszlülírni. Nyilvánvaló tehát, hogy a panaszos által követett lerovási mód szabálytalan. Az illetékszabályok 43. §-a szerint pedig a szabálytalanul lerótt bélyegjegyek nemlétezőknek tekintendők s a szabálytalanul lerótt bélyegjegyekkel ellátott iratokkal, mint bélyegtelennel kell elbánni. A másik kifogás pedig azért alaptalan, mert az 1900 : XI. tc. 29. §-ának b) pontja és e törvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 28. §-ának harmadik bekezdése szerint, ha a szerződő felek mindketteje iparszerűen foglalkozik értékpapirforgalmi ügyletekkel, az adó lerovása és a laslromba való bevezetés iránti kötelezettség csak az eladó felet terheli. A törvénynek és a végrehajtási utasításnak ezt a lajstromvezetési és adólerovási kötelezettséget megállapító rendelkezése nyilván a lerovás ellenőrzésének egyszerűsítését és megkönnyítését célozza, amelyet a lerovásra kötelezett felek önhatalmúlag sem meg nem változtathatnak, sem nem módosíthatnak. A panaszosnál felveti lelet mintegy 500 olyan esetet tartalmaz, amelyre nézve bizonyítani kellene azt, hogy a hiányzó adóösszegeket az államkincstár a vevő űtján valóban megkapta, a panaszos pedig csak négy esetre vonatkozó számlát mutat be, amelyek azonban nem azt igazolják, hogy e négy esetben a kincstár az adót tényleg és valóban megkapta, hanem csak azt, hogy a budapesti intézetek a panaszos terhére az adót felszámították. Sem a négy esetre vonatkozólag bemutatott számlából igazoltnak 3*