Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1926)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 13 49. Sem a tömény, sem a végrehajtási utasítás nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy az állatforgalmi adó lerovása tekintetében az eladó felet a vevővel együtt egyetemleges fizetési kötelezettség terhelné, a 119,600/1921. sz. végrehajtási utasításnak a a kir. pénzügyigazgatóság által idézett 5. §. 5. pontja pedig az eladó egyetemleges felelősségét csupán adócsalás esetére állapítja meg abban az esetben, ha a jelek a vételárat a valóságosnál alacsonyabb összegben vallják be. Tr . (Közigazgatási birosag 2479/1924. P. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak az állatforgalmi adóra vonatkozó részében helyet adva, panaszost e 4560 K általános forgalmi adó megfizetésének kötelezettsége alól felmenti; a panasznak a pénzbírságra vonatkozó részét visszatartja. indokok: A vizsgálati iratokból megállapított tényállás szerint panaszos a Pápa városában 1923. évi március 27-én megtartott országos vásáron egy darab tehenet adott el bemondása szerint 152,000 K-ért egy előtte ismeretlen egyénnek, aki azt ugyanakkor tovább eladta 155,000 K-ért Cs. Károly pápakovácsi, lakosnak, aki ezután a vételár után járó állatforgalmi adót lefizette. Ez alkalommal kiderült, hogy az első vevő, akinek kilétét kinyomozni nem sikerült, a tehenet nem irattá át nevére s a 152,000 korona vételár után járó 4560 K állatiorgalmi adót sem fizette le, miért is a pénzügyigazgatóság panaszost, mint eladót s egyetemleges fizetésre kötelezett felet az állatforgalmi adóról szóló törvény végrehajtása iránt kiadott 1921. évi 119,600. sz. pénzügyminiszteri utasítás 5. §. 5. bekezdésére hivatkozással a megrövidített 4560 K állatforgalmi adó megfizetésére kötelezte s egyben 5000 K pénzbírság megfizetésében marasztalta el. A panasz alapos. Panaszos a vizsgálat során meg nem cáfolt állítása szerint a tehenet szabályszerűen kiállított marhalevél mellett adta el a vásárban s a vételárat a marhalevélnek megfelelő részén névaláírásával bevallotta s ezzel az 1921: XXXIX. le. 8. §. 2. bekezdésében előírt kötelezettségének eleget tett. Ugyanezen törvény 19. §-a szerint az állatforgalmi adót a szerző fél köteles leróni. Sem a törvény, sem a végrehajtási utasítás nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy az állatforgalmi adó lerovása tekintetében az eladó felet a vevővel együtt egyetemleges fizetési köte-