Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1926)

18 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 27. tételének bb) pontja alapján az egyezményi összegtől, vagvis 9.567,769 K-tól II. fokozat szerint járó 95,680 K illeték fizetésére lehetett és kellett kötelezni. 23. Habár az ingatlan vételtől való elállásra vonatkozó a kölcsönös ellátási nyilatkozattal ellátott eredeti szerződés felhívásra nem mutattatott be, az attól való elállást mégis el kellett fogadni, mert a továbbeladás és az új vevők által szerzett telekkönyvi tulajdonjog folytán nyilvánvaló, hogy a panaszos és vevő társa a kiszabás alapjául szolgált szerződés alapján többé a tulajdonjogot meg nem szerezhetik. (Közigazgatási bíróság 12,957/1924. P. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyet ad és a panaszolt illeték törlését elrendeli. Indokok: A megtámadott határozattal a panaszos fellebbezése, helyesebben ügylet megszűnésére alapított illetéktörlési kérelme azért utasíttatott el, mert a kiszabás alapjául szolgált 1919. évi január hó 5-én kelt írásbeli adásvételi szerződés 11. pontjának 2. bekezdése szerint az adásvétel még 1918 okt. 7-én perfektuáltatott és vevők ezen a napon az ingatlanok birtokába is léptek, tehát a jogügylet még annak írásbafoglalása előtt foganatba ment. Az elrendelt bizonyítási eljárás során beszerzett és felterjesztett adatokból, valamint a szerződéskötés idejében érvényben állott 4000/1917. M. E. számú rendelet 1. §-a alapján mindenekelőtt megállapítja a m. kir. közigazgatási bíróság a következőket: a) A kiszabás alapjául szolgált szerződés érvényesen létrejöttnek sem tekinthető, amennyiben a hivatkozott rendelet 1. §-a szerint az ingatlanok elidegenítéséhez hatósági hozzájárulás volt szükséges s az ingatlanok elidegenítése a hatóság hozzájárulásának hiányában érvénytelen volt, az illeték tárgyául szolgált szerződéshez pedig a hatósági hozzájárulás meg nem történt. b) Az adásvételi szerződésben megjelölt ingatlanokat az eredeti tulajdonos az 1920 január hó 21-én kelt adásvételi szerződéssel — melyhez a hatósági hozzájárulást a földmívelésügyi m. kir. miniszter 1920 augusztus hó 18-án 67,615/X. B. 1/1920. szám alatt megadta — közvetlenül eladta Dr. S. Vilmos és neje budapesti lakosoknak, akiknek nevére az ingatlanok tulajdonjoga a kiskunfélegyházai kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság 2799 1920. sz. végzésével közvetlenül az eredeti telekkönyvi tulajdonos nevéről telekkönyvileg be is kebeleztetett.