Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1926)

12 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. pénzügyminisztériumnál ugyanakkor 83,547. szám alatt benyújtott beadványában panaszát csak a cs—i bérgazdaságában felhasznált különböző saját árú 9.114,015 K-át és a saját téglagyárából, saját építkezésre kiadott tégla 12.165,609 K-át tevő értékének az adóalaphoz történt hozzászámítása miatt tartotta fenn, míg a panasz többi részét visszavonta. A nem vitás tényállás szerint a panaszos részvénytársaság gyáriparon kívül Cs. községben bérgazdaságot is folytat s a vizsgálat adatai szerint i92rí október 1-től 1923 december 31-ig terjedő időben a gyáripara által előállított termeivényekbői részint az állatállomány etetésére, részint egyéb mezőgazdasági célra 9.114,015 K értékű árút adott át, ennek a saját bérgazdaságának, téglagyárából pedig 1922 jún. hótól kezdve ugyancsak saját építkezésre 12.165,609 K értékű téglát használt fel. Az 1921: XXXIX. tc. 30. §. 1. bekezdése szerint az általános forgalmi adó tárgyát az önálló kereseti tevékenység körében történt árúszállítás, vagy bármely más munkateljesítmény képezi, a 2. bekezdés szerint pedig áruszállítás alatt minden testi dolog visszterhes elidegenítését kell érteni. Az adókötelezettség megállapításánál tehát szükséges, hogy az elidegenítés visszteher mellett történjék. Visszterhes elidegenítés azonban csak két különböző személy között jöhet létre. Eladó és vevő nem lehet egy- és ugyanazon személy. A panaszos részvénytársaság kereseti tevékenysége a fentebbiek szerint különböző ágazatokra terjed ki s a helyes könyvvitel szempontjából a különböző üzemeit külön könyveli ugyan, mindazonáltal egy- és ugyanazon jogi személy. Azáltal tehát, hogy az üzem egyik ágazata a másiknak átadott árúk értékét számlája javára írja, a másikat pedig azzal megterheli, árúknak visszterhes elidegenítése nem történik s az adókötelezettségbe nem következik. Nem lehetett az adókötelezettséget megállapítani a törvény 31. §. 2. bekezdése alapján sem, amely az adó alapjához rendeli hozzáadni az adóköteles állal a saját vállalatából a háztartásban elvagy felhasználás végett elvett árúk értékét. A vitás árútételeket ugyanis a panaszos cég nem háztartásban, hanem üzemében használta fel. A háztartás és üzem pedig nem azonos fogalmak. A háztartás a magángazdaságnak az a köre, melyben az ember egyéni életéből származó szükségletek elégíttetnek ki; az üzemben pedig ezeknek a szükségleteknek kielégítésére szolgáló árúkat és javakat termelnek s a fogyasztás céljaira közvetítenek. A háztartás ennélfogva a fogyasztás, az üzem pedig a termelés szolgálatában áll.