Főző Sándor (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1922)

A ó; iga:yakisi Döntvényiár Azonban az 1912 : UH. tc. -2-2. §. második bekezdése úgy rendelkezik: «Ha a szolgálati járandóságok kivételével az adóalany vagyoni vagy kereseti viszonyaiban, az adóösszeirás befejezte, illetőleg a vallomás beadása után, de a fél adójának elsőfokú megállapítása eló'lt változások állanak elő, ezeket a változásokat az adó megállapításánál figyelembe kell venni, akár az adóköteles igazolja a változást, akár a pénzügyi hatóság, vagy az adókivető bizottság jut olyan adatoknak birtokába, amelyek az adójavaslat készítésénél figyelembe nem vétettek, vagy íigyeleirtbe vehetők még nem voltak.» E törvény szerint a jövedelemadó megállapításánál a kivetéskor tudott tényeket még akkor is figyelembe kell venni, ha a változások az adó összeírása és a jövedelem bevallása után állottak elő. A törvény tehát a valóságban meg volt jövedelmei kívánja adó alá vonni és a törvény e szavai «a változásokat figyelembe kell vennb, nem azt jelenti, hogy a kivetéskor inegsztkisl jövedelemforrás után jövedelmi adót megállapítani nem szabad, mert általános törvénymagyarázat! szabály az, hogy a jogszabály alkalmazásánál a törvényben hasznáJt szavakat elsősorban közönséges értelemben kell magyarázni. Már pedig az a rendelkezés, hogy a változásokat figyelembe kell venni, közönséges értelemben véve nem jelenti azt, hogy a kivetéskor megszűnt jövedelemforrás nem esik adó alá, hanem csak azt jelenti, hogy ba az összeírás, illetve vallomás után és a kivetés előtt, keletkezeti jövedelem, azt meg kell adóztatni, ha pedig időkőzben megszűrni a jövedelemforrás, csak a megszűnésig előállott nyers bev^to (és nem képzeleti jövedelmet) lehet számba venni. A törvényben hasznáJt szavak értelmezése akkor válhat vitássá, ha a szavak közönséges és jogi értelme között eltérés van. Azonban sem a törvényhozás, (a kormányjavaslat indokolásában, a pénzügyi bizottság jelentésében és az országgyűlés tárgyaltén saiban szó sincs az 1913 : LIIÍ. te. 22. §. második bekezdéséi ben foglaltakról) sem egyéb jogszabály nem adott a ((változásokat figyelembe venni» szavaknak, valami a közönségestől el*ém jogi értelmet. Különben, ha a törvényhozás a kivetéskor fenn nem alk> jövedelemforrásokat teljesen adózatlanul kívánta hagyni, ezt világosan kijelentette volna, már csak azért is, mert az 1912. évi UH tc. hozatalakor érvényben hagyott 1909 : X. tc. 9. §-ábaa foglalt rendelkezés értelmében, adóköteles jövedelemnek az a<:k»zé bármely forrásból eredő bevételét kell tekinteni. Ennek folytán, éppen az 1909 : X, te, 9. §-a és az 1912* évi L1U. tc. 22. §-a második bekezdése alapján e bíróság arra a jogi álláspontra helyezkedik; hogy olyan esetben, amikor az adóa&