Főző Sándor (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1922)

Közigazgatási Döntvénytár. 19 az előző é\i jövedelemadó kivetése után kezdett olyan haszonhajtó alkalmi vállalatba, amit még a folyó évi adó kivetése előtt he is fejezett, obbol n vállalkozásából eredő jövedelme, bár a foglalkozás a kivetéskor már megszűnt, a maga egészében veendő jövedelemadó alá. Ellenkező felfogás mellett, igen jelentékeny ad hoc (alkalmi) vállalkozások maradnának ki a jövedelemadó alól, a mi sértené a helyes jogérzetet, s világos ellentétbe jutna a törvényhozó akaratával. A törvényhozó ugyanis nem akarhatta azt, hogy valamely vállalat vagy foglalkozás jövedelme esak azért maradjon ki a jövedelemadó alól, mert a váltalat vagy foglalkozás időtartama viszonylagosan rövid s az adókivetés időpontjáig el nem ér. Ezt már maga a jövedelemadó-törvények ama diszpozíciója is kizárja, mely szerint még az olyan jövedelem is jövedelemadó alá esik, amely a hozadéki adó alól mentes. Nincs szükség e kérdés eldöntésénél az 1909 : X. tc. 20. % I. ponijának felhívására, még pedig annál kevésbé, meri a panaszló és társa kereskedelmi tevékenységéből eredő jövedelmét a szó legtágabb értelmében sem lehet kamatnak minősíteni. Helyes tehát az adófelszólamlási bizottságnak az a döntése, amely szerint, a mostani esetben az 1915. és 4916. évben, együttvéve szállított marhák után állapította meg a jövedelmet. Az adózó által lakott palota portása és kúzi szolgája a háztartáshoz tartozó cselédnek tekintendő s így illetményeik a jövedelemadó alapjából le nem vonhatók. (Közigazgatási bíróság 8642/1917. P. szJ A m. kir. közigazgatási bíróság: A panasznak helyet nem ad. indokok]: Csakis a panaszos és gyermekeinek családjai által lakott palotában alkalmazott portás és háziszolga az adókötelezett háztartásához tartozó személyzetnek tekintendő s így azok fizetése s ruha, illetve cipőátalánya címén levonni kert. 3284 K levonása az 1909 : X. tc. 14. §, 6. pontja értelökében helyesen mellőztetett. Ezen indokokból a panasznak nem leheteti helyet adni.