Schlamadinger Jenő (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XII. kötet (Budapest, 1919)

Közigazgatási Döntvénytár. i 9 lett arányszámítás ellen irányul és kiemeli, hogy a 2680 K bennfoglaltatik a tőkevagyonból eredően bevallott 26,981 K-ban. Ezt elfogadva és — tekintettel arra, hogy nincs oly törvényes rendelkezés, amely az összes jövedelemből levont adótehernek az arányszámítás előtt az adómentes részből való levonását rendelné el — a téves arányszámítást is kiigazítva, figyelemmel az 1909 : X. tc. 6. §-ában foglalt rendelkezésre, a panaszos jövedelmi adója x = (1520 X 25,039): 38,479 = 989 K 9 f-ben volt megállapítandó. 60. Az 1907 : III. tc. alapján engedélyezett állami segély a jövedelemadó alól nem mentes. (Közigazgatási bíróság 2263 1916. P. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság: A panaszoknak nem ad helyet. Indokok: Az 1909 : X. tc. 9. §-ában foglalt általános szabály szerint: adóköteles jövedelemnek tekintendő az adókötelesnek bármely forrásból eredő pénzbeli vagy értékkel bíró egyéb bevétele. A jövedelemadó alól mentes jövedelmet, illetve bevételeket a törvény külön határozza meg: minden bevétel tehát, amely külön rendelkezéssel adómentesnek nincs nyilvánítva, adóköteles jövedelemnek számít. Minthogy a hazai ipar fejlesztése céljából nyújtott pénzbeli államsegélyt a törvény a jövedelemadó alól mentesnek nem nyilvánítja, a felszólamlási bizottság mindkét döntése helyes s így a rendelkező rész értelmében kellett határozni. 61. Az adókötelezettség megállapítása szempontjából az 1907 : III. tc. szerint a keresetadó alól felmentett jövedelem is számbaveendő. (Közigazgatási bíróság 885/1916. P. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság: A panasznak részben ihelyet ad, a panaszló által fizetendő jövedelemadót 96 K-ban állapítja meg s a panasz többi részét elutasítja. Indokok: Az adófelszólamlási bizottság a panaszló házbir-