Schlamadinger Jenő (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XII. kötet (Budapest, 1919)

16 Közigazgatási Döntvénytár. csak az egyik perbeD érvényesített 36,000 K követelés voltr ennek értéke szerint pedig helyesen rótta le az illetéket. A bíróság ezt a panaszt alaptalannak találta. Eltekintve ugyanis attól, hogy még a 36,000 K perérték, után is 8—8 K jegyzőkönyvi illetéket kellett volna lerónia, az. 1914: XLIII. tc. 36. §-a szerint az illeték mértéke tekintetében a perek egyesítése után már csak az értékek együttes összege az irányadó. Az a körülmény, hogy a bizonyítandó kérdés csak az egyik perben merült fel, époly kevéssé lehet ok arra, hogy a bizonyítás tárgyában készült jegyzőkönyv ennek az egy pernek értékéhez képest bélyegeztessék, amint nem igényelhető az sem, hogy a per egy részének külön bizonyítása esetén ne az egész per, hanem csak a bizonyított rész értéke vétessék irányadóul. Az egyesítés után a per egy egységes perré alakul s így az; idézett 36. §. kifejezett rendelkezése szerint is mindenféle illeték mértékére az együttes összeg az irányadó, kivéve az ítéleti illetéket, amelyet az idézett szakasz kivételképen különösen felemlít. Epen abból, hogy a törvény a kivitelt külön megállapítja, arra a következtetésre kell jutni, hogy minden más esetben a főszabályt kell alkalmazni. Tekintettel tehát arra, hogy 197,442 K érték után a jegyzőkönyvi illeték egyenként 26 K s így a valóságos hiány nem is 45 K, hanem 49 K. a panaszos jogsérelmei nem szenvedett.. 12. A Kúriához és a budapesti táblához tanács jegyzőül beosztott bíráknak ebben a minőségükben élvezett működési pótléka IV. oszt. kereseti adó alá esik. (Közigazgatási bíróság 1916. évi 11,718. P. sz.y A m. kir. közigazgatási bíróság: A panasznak helyet nem ad. Indokok: Nem lehetett a panasznak helyet adni, mert a panaszolt határozat az abban felhozott okokból és még azért is törvényes, meri az 1893 : IV. tc. 15. §-ának 2. bekezdésében foglalt adómentesség kifejezetten a budapesti és fiumei első folyamodású bíróságoknál alkalmazott bírák által az 1893 : IV. tc. 2. §-a alapján húzott működési pótlékra vonatkozik, a panaszos pedig maga is beismeri, hogy működési pótléka nem az 1893. évi IV. tc. 2. §-án, hanem az 1908 : VI. tc. 4. §-án alapul, ez a most említett törvényhely pedig nem az 1893 : IV. tc. 2. §-ának c) pontjában, hanem az 1890 : XV. tc. 6. §-ában rendszeresített működési pótléknak kiterjesztése iránt intézkedik, tehát panaszos az adómentességet jogosan nem igényelheti.