Schlamadinger Jenő (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XII. kötet (Budapest, 1919)

162 Közigazgatási Döntvénytár. betegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár igazgatóságának 1916 október 27-én 3/634. Szb. 3. sz. a. kelt üzembesorozó határozata ellen beadott fellebbezés tárgyában a következőleg határozott: A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal a fellebbezésnek helyt ad és az országos pénztár határozatát megsemmisíti. Indokok: Az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító pénztár a megfellebbezett határozattal az 1907: XIX. te. 3. §-nak 3. pontja alapján besorozta fellebbezőnek kórházi élelmező üzemét a veszélyességi táblázat 634. tételszámú ((Szállodák és vendéglők)) megnevezésű üzemcíme alá. E határozat ellen törvényes határidőn belül munkaadó fellebbezett és előadta, hogy neki nem ipari műhelye, hanem konyhája van, ahol a szakácsnők és szolgálóleányok dolgoznak, akiknek munkája nem ipari munka, aminthogy foglalkozásuk színhelyét sem nevezik helyes érzékkel műhelynek, hanem csak konyhának. De katonai kórházi élelmező vállalata nem is vendéglő. Egyébként a törvény a vendéglők közül is csak a vasúti vendéglőkre rendeli a 3. §. 15. pontjában a balesetbiztosítási kötelezettséget, de sem más vendéglőkre, sem a kávéházakra ki nem terjeszti, ami azt bizonyítja, hogy a törvényhozás nem akarta a közönséges konyhamunkát végző vállalatokat balesetbiztosítási kötelezettség alá vonni. Kéri tehát üzemét a balesetbiztosítási kötelezettség alól felmenteni. A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal a fellebbezésben előadott kérelem indokait ugyan nem fogadhatta el, ennek dacára a kérelmet mégis teljesítette. Fellebbezőnek az az érvelése ugyanis, hogy alkalmazottai szakácsnők, és szolgálóleányok, akik élelmiszerek készítésével foglalkoznak és így munkálkodásuk színhelye műhelynek nem nevezhető, nem helytálló, mert e személyzet működése is nyersanyagok feldolgozásából és forgalomba hozandó iparcikkekké alakításából áll. Tevékenységük tehát kimeríti azokat az ismérveket, amelyek az ipari műhelyekben folyó munkákat meghatározzák. A balesetbiztosítási kötelezettség azonban fellebbezőt még sem terhelheti, mert az 191/: XIX. tc. 3. §-ának 3. pontja e kötelezettséget csak azokra az ipari műhelyekre állapítja meg, amelyekben állandóan legalább 20 alkalmazottat foglalkoztatnak. Fellebbező által bejelentett 38 alkalmazott azonban nem egyetlen műhelyben, hanem Szombathelyen öt kórházban, Kámonujtelepen két kórházban, végül a Szombathelyen levő élelmezési raktárban, tehát nyolc helyen megosztva végzi munkáját és az országos pénztár nem bizonyította, de nem is állította, hogy a nyolc munkahely valamelyikén az alkalmazottak közül legalább 20 együttesen találna foglalkoztatást.