Schlamadinger Jenő (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XII. kötet (Budapest, 1919)
Közigazgatási Döntvénytár. 113 Az 1896: XXVI. tc. 106—170. §-aiban előírt iratváltás megtörténte és a megtelelő bizonyítási eljárás lefolytatása után — melynek során a vonatkozó haszonbéri szerződésnek hiteles másolata beszereztetett — ez a bíróság megállapítja, hogy a vitás kérdés megoldása annak eldöntésétől függ elsősorban, hogy a mezőgazdasági szeszgyár épületei gyári épületeknek minősíthetők-e ? másodsorban hogy van-e olyan törvényes rendelkezés, mely az ily gyári épületnek házadómentességét bérbeadás esetére is biztosítaná; s harmadszor, hogy a gyárnak mezőgazdasági jellegénél íogva, minősíthető-e az ilyen épület gazdasági épületnek ? A házadóról szóló 1909 : VI. tc. 27. §-ának 9. pontja értelmében a gyárak és a gyárakhoz hasonló ipartelepek területén, az üzem céljaira szolgáló épületek állandóan házadómentesek. Az ezen törvény végrehajtása tárgyában, a 69. § ban nyert felhatalmazás folytán a m. kir. pénzügyminiszter által 1909. évi 77,000. sz. alatt kiadott utasítás 27. §-ának 9. pontjában foglalt meghatározás szerint gyáraknak és a gyárakhoz hasonló ipartelepeknek — házadómentesség szempontjából — általában olyan ipartelepek tekintendők, melyeken rendszerint zárt helyiségekben, gépek vagy készülékek segítségével és tömeges gyártásra alka'mas munkamegosztással iparcikket vagy iparcikkeket állítanak elő és nem csupán megrendelésre, hanem nagyban való eladásra és raktár számára is termelnek. A közgazdasági értelmezésnek is általánosságban megfelelő ezen fogalom-meghatározás kétségkívül reá illik a mezőgazdasági szeszgyárakra is és avval lényegileg megegyezőnek tekinthető az ily szeszgyárakra nézve a szeszadókedvezmények feltételeit meghatározó rendelkezésekből következtetve a szeszadóról szóló 1908: XXVIII. tc. megállapítása ís, valamint az iparfejlesztésről szóló 1907:111. tcikknek és a korábbi 1899:XLIX. tcikknek meghatározása is, mely utóbbi tc. 1. §. c) pontja az ipari szeszfőzdéket — bár mint állami kedvezményben nem részesíthetőket — a gyárak közt említi fel. Eltekintve tehát attól, a gyári minőség meghatározására nem döntő körülménytől, hogy a mezőgazdasági szeszgyáraknak szeszadó szempontjából nyújtott kedvezmények a mezőgazdaság előmozdítását célzó indokokra vezethetők vissza, nyilvánvalóan megállapíthatónak találta ez a bíróság, hogy a mezőgazdasági szeszgyár üzemének folytatásara szolgáló épületek gyári épületek s hogy ezeknek állandó házadómentessége, amíg az üzemet maga a tulajdonos folytatja, az idézett tc. 26. §. 9. pontja alapján kétségtelen. A házadóról szóló idézett tc. 8. §-án alapuló alapelv azonban Közigazgatási Döntvénytár. XII. 8