Schlamadinger Jenő (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XII. kötet (Budapest, 1919)

/ 106 KÖ2igazgatási Döntvénytár. szos egylet épületeit, — amelyekre nézve a mentesség a régi kázadótörvények hatálya alatt elismertetett, — a mentesség az 1909 : VI. tc. értelmében többé meg nem illeti. A panaszos a házadómentesség elismerését igényli, mert azt részére a közigazgatási bíróság már ítéletileg megállapította és így — tekintettel arra, hogy az 1909 : VI. tc. visszaható erővel felruházva nincs — és tekintettel arra, hogy az épületek rendeltetésében időközben változás be nem állott, a mentességet elvonni nem lehet. Az a körülmény, hogy az épület konstrukciója, használati jellege 1903. év óta az új törvény életbelépte után sem válto­zott, nem vitás ugyan, mégis ennek dacára nem lehetett az 1903. évben elismert adómentességet az új törvény hatálya alatt is fenntartani a következő okokból: Az állandó adómentességek kérdésében — , az ideiglenes házadómentességtől, mely törvényileg meghatározott időre szól, eltérőleg — rendszerint akkor történik határozat, mikor az illető adó kivettetik. A házadó mindenkori kivetésénél nemcsak azt kell eldön­teni, hos;y mekkora az adóalap, minő kulcs alapján és összeg­ben kell az adót kivetni, hanem egyszersmind — kifejezetten, vagy hallgatag — el kell dönteni azt is, hogy fenntorognak-e az adóztatás idejében az állandó mentességnek törvényben biz­tosított feltételei, illetve a kiderített haszonérték egészben vagy részben adó alá vonható-e? Bár az 1912 : LIII. tc. 37. §-a 4. pontja kifejezetten el­ismeri nemcsak a közigazgatási bírói ítéletnek, hanem az alaki­lag jogerős közigazgatási határozat anyagi jogerejét is, figyelem­mel arra, hogy az 1909 : VI. tc. 43. §-a értelmében a házadó évenkint vettetik ki, ítélt dolgot csak a határozat közvetlen tárgya, vagyis az képez, hogy a határozatban körülírt időre jár-e az adó s ha igen, mennyi s így a mentesség kérdésében hozott határozat joghatálya sem terjedhet tovább, miből okszerűleg következik, hogy új kivetéseknél — s annál inkább az új tör­vény életbeléptekor — nemcsak maga az új adó, hanem az azzal legszorosabb kapcsolatban levő állandó mentesség kérdése is, az adóval együtt ismételt elbírálás tárgyává tehető. Mindezek alapján, tekintettel arra, hogy az 1909: VI. tc. rendelkezései szerint a panaszos egyesületet a megtámadott ha­tározatokban helyesen kifejtett indokok szerint az állandó men­tesség meg nem illeti, a panaszt elutasítani kellett.

Next

/
Thumbnails
Contents