Schlamadinger Jenő (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XII. kötet (Budapest, 1919)

104 Közigazyatási Döntvénytár. bezéssel élt, melyben a toldaléképítkezésre 15 évi ideiglenes adómentesség megállapítását kérte abból az indokból, hogy az 1909: VI. tc. 17. §-a alapján U. város az ideiglenes adómentesség kezdetének időpontjában — tekintve, hogy lakossága akkor a 15,000 lelket meghaladta — 14%-os általános házbéradó alá esett, ennélfogva a tc. 31. §-ának 1. pontja értelmében 15 évi adómentesség illeti meg. A közigazgatási bizottság fellebbezését azért utasította el, mert U. város belterületén a tc. 18. §-a szerint átmenetileg 11%-os általános házbéradó alkalmazandó, tehát kétségtelen, hogy a szóbantorgó toldaléképítkezésre a 31. §-nak 2. pontja alapján csak 12 évi házadómentesség engedélyezhető. Ez a felfogás azonban téves. A hivatkozott törvénynek ugyanis 17. §-a állapítja meg általánosságban, hogy melyik város fizet 16, 14, 11 vagy 9% házbéradót, míg a panaszolt határozatban felhívott 18. §. átmenetileg kedvezményes intézkedést tesz azokra a községekre (városokra), amelyekre nézve időközben a 14%-os általános házbéradó behozatalának esete állott elő, ezekre ugyanis három éven keresztül 11-os házbéradó alkalmazandó. Midőn tehát a tc. 31. §-ában megállapítja, hogy a rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal bíró városoknak területén az új és toldaléképületeket aszerint illeti meg a 15 évi vagy 12 évi adómentesség, amint a 14%-os általános házbéradó alá esnek vagy sem: nyilvánvaló, hogy a 15 évi vagy 12 évi adómentesség alkalmazásának feltételei egyedül a tc. 17. §-ának általános intézkedései szerint bírálandók el. Ellenkező felfogás esetén a törvényben átmenetileg nyújtott kedvezmény egyesekre — mint panaszosra is — hátránnyal járna és ha a törvény azt akarta volna, hogy a 15 évi vagy 12 évi adómentesség alkalmazásánál a 18 §. átmeneti, tehát kivételes intézkedései is figyelembe vétessenek, ezt feltétlenül a 31. §-ban külön felemlítette volna. Ilyen intézkedés nem létében azonban a 31. §. rendelkezéseinek alkalmazásánál a 18. §. kivételes intézkedéseit tekintetbe venni nem lehet és a törvénynek ezen egyedül helyes magyarázata mellett a végrehajtási utasítás 31. §-ának utolsó bekezdése sem áll ellentétben a törvény rendelkezéseivel. Mely indokból az ítélet rendelkező része értelmében kellett határozni. 124. Az 1909: VI. tc. b8. §-a szerint fizetendő adópótlékot attól a háztulajdonostól, aki a házat a be-