Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XI. kötet (Budapest, 1918)

78 Közigazgatási Döntvénytár. eme díjakra, azok behajtása és kezelésére nézve csakis közvetítő helyi szerve az Országos Pénztárnak, és ennek a szakasznak helyesen értelmezett rendelkezései szerint az alperes által közvetítetten beszedett ezek a díjak az Országos Pénztárt illetik : következőleg a rendelkezési jog is efelett utóbbit illeti meg. Eszerint tehát felperes olyan igénnyel lépett fel alperessel szemben, amely kereseti igény tárgya felett az alperes a törvén} nél fogva nem rendelkezhetik. Minthogy pedig a per tárgya lelett rendelkező Országos Pénztárt az alperes a felhívott törvényszakasz /) pontjában foglaltak értelmében bíróságok előtt csak megbízás esetén képviselheti, az pedig, hogy ilyen megbízást kapott volna, felhívás dacára sem mulattatott ki; minthogy továbbá alperest a per tárgya felett a rendelkezési jog nem illetvén meg, a dolog természeténél fogva abban az alapkérdésben sem rendelkezik, hogy a kereseti járulékfizetés iránt kötelezettség terheli-e a felperest; minthogy tehát felperes ezek szerint a kereseti igény és a per tárgyára nézve perképességgel nem bíró személyt vont perbe és így ebből a perjogi hiány okából a kereseti igény méltatása mellőzésével elutasítandó volt a keresetével, ennélfogva a másodbíróság ítéletét a per főtárgyára nézve ezért, a perköltségre nézve pedig saját indokolásánál fogva helybenhagyni kellett. 74. Külföldön megbetegedett pénztári tag segélyezési költségeinek megtérítése. (A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal 1916 december 14-én kelt 1914. P. 578/3. sz. ítélete.) Végzés: A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal a sz—i kerületi munkásbiztosíló pénztár fellebbezésének helyt ad és az elsőfokú bíróság ítéletének feloldásával megállapítja, hogy a peres igény érdemében való bíráskodás nem tartozik a munkásbiztosítási választott bíróság hatáskörébe. Indokok: F. E. pénztári tag betegségének bekövetkezte és lezajlása idejében a magyar szent korona országain kívül, a Németbirodalom területén, Norderneyben tartózkodott. Ennélfogva nevezettnek az 1907: XIX. tc. 66. § ának 1. bekezdése értelmében az e törvény megállapította betegségi segélyezést a munkaadó köteles kiszolgáltatni. A T. 66. §-ának 2. és 3. bekezdése értelmében pedig a munkaadónak jogában áll a pénztártól a tényleg kiszolgáltatott és igazolt segély megtérítését követelni, de a T. 50. § ának 1. és 2. pontjában felsorolt segélyekért a kár-