Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XI. kötet (Budapest, 1918)

Közigazgatási Döntvénytár. 7!> pótlás legfeljebb a pénztári tag fizetendő táppénz összegéig jár. Ezekből a törvényes rendelkezésekből kiderült, hogy F. E.-nak a szóban levő megbetegedés tényalapján az Országos Pénztárral és illetőleg helyi szervével szemben nem, hanem pusztán munkaadójával szemben van követelési joga, a pénztár ellenében pedig csak a munkaadó léphet fel megtérítési igénnyel. A munkaadónak ezen utóbb jelzett megtérítési igénye fölött támadt vitában azonban a T. 156. §-a értelmében nem a munkásbiztosítási választott bíróság, hanem az iparhatóság dönt, szabadságában állván az elsőfokú iparhatóság határozatával meg nem elégedő félnek igényét a törvény rendes úlján érvényesíteni. Ebben a helyzetben nyilvánvaló, hogy midőn a sz —i kerületi munkásbiztosító pénztár a sz—i kereskedelmi r.-t. abbeli nyilatkozata alapján, amely szerint nincs az ellen kifogása, hogy a pénztár az általa megállapítandó segélyt közvetlenül F. E. kezeihez fizesse, e nevezett javára kétszeres táppénzt állapított meg. F. E.-nak, mint engedményesnek és nem mint vele szemben közvetlenül jogosítottnak javára cselekedett. így teljesen helytálló a pénztárnak az a fellebbezési érvelése, amely szerint a vele szemben támasztott igény, noha a munkaadó engedélye alapján az alkalmazott közvetítésével érvényesíttetik is, valójában mégsem közvetlen segélyezési, hanem megtérítési igény, érvényesítése pedig tulajdonképen a munkaadónak joga, miért is annak tárgyában az a hatóság van hivatva bíráskodni, amely elé a törvény 156. §-a a munkaadónak a pénziárral szemben támasztott megtérítési igénynél támadt jogvitáknak eldöntését utalta, vagyis az iparhatóság, jogorvoslat esetében pedig a rendes bíróságok. Minthogy ezek szerint az eljárt munkásbiztosítási választott bíróság olyan igény fölött ítélkezett, amely nem tartozik a választott bírósági eljárás útjára, az elsőfokú ítéletet az Eljárási Rendelet 344. §-ának 1. pontja értelmében fel kellett oldani. 75. Újrafelvételi kereset visszautasítása. (Állami Munkásbiztosítási Hivatal 1916. P. 413/11. számú ítélete.) ítélet : A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal az újrafelvételi keresetet visszautasítja. Indokok: A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal V. J. állandó járadék iránt folytatott eljárást végzésével megszüntette, mert igénylő a per folyamán 1914. április 13. napján elhalt és halála napjától számított egy éven belül örököse az eljárás folytatását nem kérte.