Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XI. kötet (Budapest, 1918)
22 Közigazgatási Döntvénytár. 22. Ha a bíróság a váltó fizetési meghagyást a kereseti követelésnek csak egy részére bocsátotta ki, a határozati illeték csak az erre a részre megállapított összegben követelhető. (Közigazgatási bíróság 17,572/1945. P. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság: A panasznak helyet adva, a bélyegjegyekkel lerótt 36 K-ból 34 K-nak szabályszerű megtérítését elrendeli. indokok: A panaszos 3000 K erejéig kérte a váltó fizetési meghagyás kibocsátását A bíróság azonban a fizetési meghagyást csak 300 K moratórium alá nem eső részére bocsátotta ki 2700 K-ra nézve pedig a fizetési meghagyás kibocsátását megtagadta. A határozati illeték tejében lerótt 36 K-ból az aránylagos rész visszatérítését a pénzügyigazgatóság azzal az indokolással tagadta meg, hogy a bíróság a fizetési meghagyást kibocsátotta s az a körülmény, hogy a követelésnek csak egy részére hozott marasztaló határozatot, az illeték visszatérítésére nem ad igényt, mert a határozati illeték alapja nem a megítélt követelés, hanem a kereseti érték még akkor is, ha a határozat teljesen elutasító. A határozat ellen irányuló panaszt a bíróság alaposnak találta, igaz ugyan, hogy az 4944. évi XLIII. tc. 44. és 15. §-ai szerint az ítéleti illeték mindig a per tárgyának értékéhez igazodik és az a körülmény, hogy az ítélet részben vagy egészben elutasító, az illeték mértékére befolyással nincs, a törvénynek ez a rendelkezése azonban a fizetési meghagyás illetékére nem alkalmazható. Az 4914. évi XLIII. tc. 46. §-a fizetési meghagyás után rendeli az illeték lerovását, fizetési meghagyásnak pedig természetszerűen a bírói határozatnak csak azt a részét lehet tekinteni, amely az adóst a fizetésre kötelezi. A határozatnak az a része azonban, amelyben a bíróság a meghagyás kibocsátását megtagadja, határozati illeték alá már azért sem eshetik, mert abban az esetben, ha a bíróság a meghagyás kibocsátását teljesen megtagadja, a lerótt illeték az idézett törvény 64. §-a alapján feltétlenül visszatérítendő, nem volna tehát megokolható, hogy a fizetési meghagyás kibocsátásának a követelés egy részére való megtagadása esetén mégis az egész kereseti összeg után követeltessék az illeték. Ennek a felfogásnak helyességét nem zárja ki az a körülmény, hogy az új törvény rendelkezései szerint az ítéleti illeték mértékére nézve közömbös, vájjon a kereseti köve-