Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XI. kötet (Budapest, 1918)

6 Közigazgatási Döntvénytár. (Közigazgatási bíróság 22,222/49lo. P. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság: A panasznak helyet nem ad. Indokok: A panaszos azzal az indokolással kéri a tanúvallomásokról készült jegyzőkönyveken az 1914. évi XLII1. tc. 1. §. 1. a) pontja szerint lerótt illeték egy részének visszatérítését, hogy a pert, amelyben a jegyzőkönyvek készültek, még a régi perrendtartás hatálya alatt indította s az 1912. évi L1V. tc. 61. §-a értelmében a régi perrendtartás szabályai szerint is tárgyalják tovább, ezt az eljárást tehát a polgári perrendtartással szabályozott eljárásnak tekinteni nem lehet s így a tanúvallomási jegyzőkönyvekre is csak az 1. §. 2. pontjában megszabott illetékeket kell leróni. A bíróság ezt a panaszt alaptalannak találta. A polgári perrendtartással szabályozott eljárásokat egyenként tekintve, ezek mind megegyeznek abban, hogy ott a bíróság egymással ellentétes magánjogi érdekek összeütközése esetén felmerült jogvita a polgári pör eldöntésére van hivatva ; az illetéktörvény akkor, amikor egyes rendelkezéseinél előrebocsátja, hogy azok a polgári perrendtartással szabályozott eljárásokban alkalmazandók, ezzel kétségkívül a peres eljárást akarta megkülönböztetni azoktól az eljárásoktól, amelyekben a bíróság jár ugyan el. de nem jogvitát kell eldöntenie, hanem egyéb bírói teendőket végez. Nem lehetett azonban célja a törvénynek, hogy a kétségtelenül peres ügyeket az egyéb bírói eljárások közé sorolja csak azért, mert ezek kivételesen a polgári perrendtartást életbeléptető törvény határozmányai lolytán még a régi szabályok, tehát szintén polgári perrendtartás szerint tárgyaltainak. Különben is az 1914. évi XL1II. tc. csak a polgári perrendtartásról tesz említést, arra azonban, hogy ez alatt a régi perrendtartást ne lehetne érteni ott, ahol ez a perrendtartás még továbbra is érvényben van, semmi támpont sincs a törvényben. Minthogy pedig a panaszos illeték visszatérítési igényét egyedül erre a helytállónak el nem fogadható felfogásra alapítja és egyébként azt a körülményt, hogy a lerótt illeték a per tárgyának értékéhez képest vagy a perrendtartással szabályozott eljárásokra nézve fennálló szabályoknak megfelelő nem lett volna, nem is állítja, a panasznak helyet adni nem lehetett.