Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XI. kötet (Budapest, 1918)

150 Közigazgatási Döntvénytár. kir. Kúria ez intézményszem biztosítás elengedhetetlen feltételéül azt is megkívánja, hogy a beteg alkalmazottra vonatkozó elbocsátási tilalom is ki legyen mondva a szabályrendeletben. Az alperes ezzel szemben azt vitatta, hogy az elbocsátási tilalmat kifejezetten nem kellett a szabályrendeletbe felvennie, mert az alkalmazottak egyrészt uyugdíjképesek, másrészt pedig az alperesnek egy régebbi 164/közgy. 1887. szabályrendelete értelmében négyheli munkaképtelenség után egy évig terjedhető szabadságidőt kaphatnak, tehát az elbocsátással szemben eléggé és intézményesen biztosítva vannak. A kir. törvényszék a beszerzett iparhatósági iratokból tényként megállapította, hogy az alperes a kereseti A) alatti fizetési jegyzék szerint kirótt betegsegé/yezési járulék megfizetése alól az 580/kap. 1913. számú véghatározattal felmentetett, mert az alperes által 87 közgy. 1912. szám alatt alkotott, a belügyminiszter által jóváhagyott és 1912 augusztus 30-án életbelépett szabályrendelet a városi alkalmazottak illetményeit betegségük kezdetétől számított 20 héten át biztosítja. A bíróság az alperes által 2y. alatt bemutatott kivonat alapján, melynek valódiságát a felperes kétségbe nem vonta, megállapította, hogy az alperes város törvényhatósági bizottsága 1912 április 19-én tartott rendes közgyűlésén a városi tisztviselők, segéd- és kezelőszemélyzet tagjaira vonatkozó szabályrendelet 2. §-át a következőleg egészítette ki: «a városnál alkalmazott állandó napszámosok, szolgák, rendőrök és egyéb városi alkalmazottak betegség esetén 20 héten át összes illetményeik (járandóságuk) élvezetében maradnak)). A törvényhatóságnak e határozatát az alperesnek a felperes által nem tagadott és így valónak vett tényállítása s az iparhatósági véghatározat tartalma alapján is megállapíthatóan a m. kir. belügyminiszter 1912 július 17-én 86,635. B. M. sz. alatt jóváhagyta s a szabályrendeletnek körülírt kiegészítő része 1912 augusztus 30-án életbelépett. Az 1907: XIX. tc. 1. § ának 14. pontja értelmében a törvényhatósági és községi alkalmazottak betegség esetére biztosítási kötelezettség alá esnek ugyan, de a törvény 10. §-a a biztosítás hatálya alól kiveszi ezeket az alkalmazottakat arra az esetre, ha a törvényhatóságnál vagy községnél érvényben álló szolgálati rendtartás szerint betegség esetében illetményeik részükre a betegség kezdetétől számítva legalább 20 héten át kijárnak. A törvényhatóságok és községek szabályrendeletei a törvényben követelt szolgálati rendtartást minden körülmények között pótolják. Igaz ugyan, hogy a felperes által idézett ítélet szerint a kir. Kúriának e kérdésben elfoglalt eredeti álláspontja a törvény szigorú magyarázatával az volt, hogy az alkalmazottak jogai