Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XI. kötet (Budapest, 1918)

Közigazgatási Döntvénytár. U9 1*2. A betegség esetére való biztosítási kötelezettség alól az 1907: XIX. ic. 10. §-a alapián való mentességnek nem feltétele az, hogy a szervezési szabályrendeletnek az alkalmazottak fizetésének 20 héten át való biztosításán kívül a betegség okából való elbocsátás tilalmát is magában kelljen foglalnia. (Zombori kir. törvényszék 1917. 1461/P. sz.) A zombori kir. törvényszék: A felperest keresetével elutasítja és kötelezi, hogy alperesnek dr. T. Zs. ügyész kezéhez 135 K 90 í perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizessen. Dr. H. A. ügyvéd díját és kiadásait 173 K 90 fillérben állapítja meg saját fele irányában. Indokok: A kereset szerint a felperes az alperesnek az A) alatti fizetési jegyzékben felsorolt alkalmazottjai után 1912 aug. 4-től 1913 február 28-ig terjedő időre 1667 K 16 t betegsegélyezési járulékot rótt ki s a keresetben ennek az összegnek megfizetését az alperestől, mint munkaadótól követeli, miután az alperes a kirovást vitássá téve Z. szab. kir. város rendőrkapitányi hivatalához, mint elsőfokú iparhatósághoz panasszal fordult, ahol a panasz célt ért és az alperes betegsegélyezési járulék megfizetése alól az 5803/kap. 1913. sz. véghatározattal felmentetett. Az alperes a kereset elutasítását és a felperesnek a perköltségben való marasztalását kérte. Tagadta, hogy az A) alatti fizetési jegyzékben felsorollak mindannyian és épen a kereseti 29 héten át nála alkalmazva voltak, tagadta a kereseti napibérosztály helyességét és azt vitatta, hogy a nála tényleg alkalmazásban volt és az A) alatti fizetési jegyzékben is felsorolt egyének mint állandó napszámosok, rendőrök, hajdúk, hivatalszolgák, kézbesítők, becsüsök és őrök a városi szabályrendelet szerinti illetményeikre nézve betegségük kezdetétől számítandó 20 héten át biztosítva lévén, nem esnek az 1907: XIX. tc. értelmében betegség esetére való biztosítás kötelezettsége alá. A felperesnek az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes szabályrendelete nem tekinthető az 1907: XIX. tc. 10. §-ában a biztosítás alól való mentesség feltételéül megkívánt szolgálati rendtartásnak, mert a törvény célja az, hogy az alkalmazottak intézményszerű biztosítékot kapjanak arra, hogy betegségük esetén legalább 20 héten át teljes illetményeiket megkapják s a m.