Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

Közigazgatási Döntvénytár. 73 Az orvosszakértő véleménye szerint felperes első balesete folytán munkaképességének 40%-át, második balesete folytán 20—25%-át vesztette el. A 4616/M. E. 1910. számú összminisztériumi és a 86,937/V. 1910. számú kereskedelmi miniszteri rendelet, valamint az 1907 : XIX. tc. 70. §-a értelmében felperest második balesete napjától, 1911. évi július hó 10-ikétől kezdve, tíz hétig, azaz 1911. évi szeptember hó 19-ig napibérének fele, mint táppénz, 1911. évi szeptember hó 20-tól togva pedig munkaképesség csökkenésének megtelelő és az 1907: XIX. tc. 70. §-a alapján megállapítandó járadék illeti meg. E járadék az idézett 70. §. utolsóelőtti bekezdése értelmében a két baleset összkövelkezménye gyanánt 40 + 25, összesen 65%-ban állapítandó meg felperes nem vitás évi 1142 K keresményének az 1907:XIX. tc. által nyújtott 60<y0-a után, vagyis 1142 K 60o/o-ának 684 K-ának 65%-ában, azaz 444 K 60 fillérben. Ez az összeg volt felperes részére baleseti kártalanítási járadék fejében megítélhető. Mivel a per adataiból nyilvánvaló, hogy alperes a baleset óta felperesnek különböző összegeket már kifizetett, e kifizetett összegek mennyisége azonban a per folyamán részletesen elő nem adatott és nem tisztázlatott, fel kellett alperest arra jogosítani, hogy a fentebbiek szerint felperesnek megítélt táppénz és életjáradék eddig esedékessé vált részleteinek összegébe a felperesnek táppénz, munkabér és baleseti járadék címén kifizetett összegeket beszámíthassa. Alperesnek az a kifogása, hogy felperes balesetei saját vigyázatlanságának a következményei, mé^ különben nem is bizonyított valósága esetén sem volna figyelembe vehető, mert az 1907: XIX. tc. szerinti baleseti kártérítés felperest még ebben az esetben is megilletné. II. A budapesti kir. tábla: Az elsőbíróság ítéletének felperest keresetének évi 684 K járadékot meghaladó részével elutasító rendelkezését fellebbezés hiányában nem érintette, annak fellebbezéssel megtámadott többi részét pedig azzal a változtatással hagyta helyben, hogy a teljesítésre és végrehajthatóságra nézve a harmadik moratóriumi eljárási rendelet és az ötödik moratóriumi rendelet szabályai megfelelően alkalmazandók. Indokok : Az elsőbíróság ítéletét annyiban, amennyiben alperesnek hatásköri kifogását elvetette és kártérítési kötelezettségét megállapította, helybenhagyni kellett, vonatkozóan felhozott indokai alapján és azért, mert habár egymagában véve a másodízben ért sérelem felperes munkaképességét csak 20—25%-kai csökkentette, a per adatai alapján kétségleien, hogy felperesnek a nyugdíjazását előidéző betegsége, illetve munkaképességcsök-