Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

74 Közigazgatási Döntvénytár. kenése a már előzőleg ugyancsak alperes alkalmazásában szenvedett balesetnek a másodízben történt balesettel együttes hatása folytán következett be. A kártérítés mérvét illetően nem volt felperes részére az 1907. évi XIX. tc. alapján a teljes munkaképességcsökkenésnek megfelelő 60%, vagyis évi 684 K járadék megállapítható, mert az orvosszakértői vélemény szerint felperes kertészeli munkával foglalkozik, következőleg keresetképtelennek tekinteni annál kevésbé lehet, mert érintett foglalkozásával bizonyára megkeresheti azt az összeget, mely a megítélt kártalanítási járadék és az idézett törvénycikk VII. fejezete éneimében őt teljes munkaképtelenség esetére megillethető évi 684 K kártalanítási járadék közt különbözetként jelentkezik. Az elsőbíróság ítéletének tehát a kártérítés összegére vonatkozó rendelkezését is helybenhagyni kellett, mindazonáltal a tényállásnak azzal a helyesbítésével, hogy a lelek egyező előadása szerint felperesnek összkeresménye nem 1142, hanem 1140 K volt. III. A kir. Kúria : A másodbíróság ítéletét helybenhagyta. Indokok: Az alperes a m. kir. minisztériumnak az 1910. évi augusztus hó 6-ikán tartott minisztertanács határozata alapján hozott 4616/1910. M. E. sz. rendeletére hivatkozva, a bírói hatáskör ellen emelt kifogást. Altalános szabály, hogy a kártérítésre irányuló keresetek elbírálása a polgári bíróság hatáskörébe tartozik, hacsak külön törvény másként nem intézkedik. Az 1907: XIX. tc. 90., 91. és 178. §-aiban foglalt rendelkezések a biztosítási kötelezettség alá eső munkások részére a kártérítési igény közigazgatási úton történt megállapítása után igénybe vehető bírósági eljárást biztosítanak. Az idézett törvény 10. §-a csak azt engedi meg, hogy az állam az ő egyébként biztosítási kötelezettség alá eső munkásait a biztosítás alól kivonva, azokat baleset esetére maga kártalanítsa, de ezáltal az állam üzemében alkalmazott munkások nem kerülhetnek rosszabb helyzetbe azoknál, akiknek jogi helyzetét az idézett törvény szabályozza. Habár tehát az alperes által felhívott 4616/1910. sz. M. E. rendelet értelmében az ott meghatározott esetekben a felperessel hasonló helyzetben levő alkalmazottak kártalanítását közigazgatási hatóság állapítja meg, a rendelet hatálya a különben biztosításra kötelezettekkel szemben odáig nem terjedhet, hogy a polgári bíróság általános hatáskörétől elvonva, a kártérítési igény végleges elbírálását közigazgatási útra terelje. Ami az alperesnek azt a kifogását illeti, hogy a felperes az