Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

66 Közigazgatási Döntvénytár. 1. Törvényellenes volt T. Imre vármegyei árvaszéki ülnöknek és dr. Cs. Károly miniszteri íogalmazónak kijelölése, mert az 1886 : XXII. tc. 75. §. b) pontja szerint, melyet az 1912 : LVIII. tc. 22. §-a hatályában fenntartott, állami és vármegyei tisztviselő községi elöljáróvá nem választhaló. Dr. Cs. Károly a választás előtt állami tisztviselői állásáról le sem mondott, T. Imre vármegyei árvaszéki ülnöki állásáról lemondott ugyan, de lemondását az illetékes törvényhatósági bizottság a választás előtt még nem fogadta el. A választás előtt tehát mind a kettővel szemben az idézett törvényben meghatározott kizárási ok fennállott, ezért a polgármesteri állásra kijelölhetők sem lettek volna: a törvényellenes kijelölésnek pedig jogkövetkezménye T. Imre választásának érvénytelensége. Ez az érvelés alaptalan. Jogfejlődésünkben mindinkább tért foglal a közigazgatási közszolgálat egységes fellogása, s újabb törvényeink egymásután hárítják el azokat az akadályokat, melyek az állami, törvényhatósági és községi közigazgatásban az alkalmazottak kölcsönös átlépését akadályozták vagy megnehezítették. Ez volt az 1907 : L1X. t.-cjkknek is az alapgondolata, mely az állami és törvényhatósági alkalmazónak nyugdíjviszonosságát szabályozza. Tovább ment ebben az irányban az 1912 : LVIII. tc, melynek 19. §-a kötelezi a rendezett tanácsú városokat, hogy az állammal, a vármegyei és városi törvényhatóságokkal és a többi rendezett tanácsú városokkal való viszonosság alapján alkalmazottaik részére nyugdíjintézetet létesítsenek. Az állami nyugdíjtörvény (1912 : LXV.) 122. §-a pedig az 1912 : LVIII. tc. 19. §-ában megkívánt feltételek teljesítése esetén a viszonosságot a rendezett tanácsú városok alkalmazottaira is kiterjeszti. A jogfejlődésnek ezen irányával és a rendezett tanácsú városi és törvényhatósági alkalmazottak nyugdíjviszonosságával szemben tarthatatlan az a felfogás, hogy az állami és vármegyei tisztviselői állás az 1886 : XXII. tc. 7,5. § a b) pontja szerint kizárja azt, hogy az illető községi elöljáróvá választathassék, hanem a törvénynek ez a rendelkezése okszerűen csak úgy értelmezhető, hogy az állami és vármegyei tisztviselői állás a községi elöljárói állással összeférhetetlen; s azért a községi elöljáróvá megválasztott állami és vármegyei tisztviselő választása ebből az okból nem semmisíthető meg, hanem csak abban az esetben emelhető érvényre, ha a megválasztott a választás jogerőre emelkedése után az összeférhetetlenség okát megszünteti. T. Imre pedig az erre vezető lépést a törvényhatóság határozata szerint már a választás előtt megtette, amennyiben vár-