Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

174 Közigazgatási Döntvénytár. két nyugdíjintézet rendelkezései egymásmellen párhuzamosan íennálljanak. De a közjogi alapon szervezett nyugdíjintézet alapfogalma is kizárja, hogy a nyugdíjazás nyereségüzletté válhasson és a jegyzők ugyanazon a jogon mind a két nyugdíjintézet terhére nyugdíjban legyenek részesíthetők. Ezért a város 1900. évi nyugdíjszabályrendeletének már tentidézett 3-ik szakasza a nyugdíjazás fogalmával egyezőleg okszerűen csakis úgy értelmezhető, hogy a városi jegyzők akkor, midőn a szabályrendeletben adott joggal élve a városi nyugdíjintézet kötelékébe belépnek, ezzel egyszersmind a vármegyei községjegyző nyugdíjintézet kötelékéből kilépetteknek tekintendők : ebben az irányban a városi nyugdíjszabályrendelet 3-ik §*-át, a vármegyei községjegyzői nyugdíjszabályrendelettel már a városi nyugdíjszabályrendelet megalkotásakor kellett volna a városnak és a vármegyének kifejezetten is összhangba hozni. Ez a jogállapot azonban K. városban nem az 1912 : LVIII. tc. 19. §-ának következménye. Éppen ennek a szakasznak rendelkezése feltételezi, hogy voltak rendezett tanácsú városok, melyek alkalmazottaik nyugdíjazásáról, már a törvény hatálybalépte előtt önkormányzati hatáskörükben gondoskodtak és az ily városokra nézve a törvény csak azt rendeli, hogy nyugdíjszabályrendeteiket a megjelölt irányelvek szerint átalakítsák. A városi nyugdíjintézet tehát K. városban nem a most idézett törvény rendelkezése íolytán keletkezett, hanem törvényesen már azelőtt is fennállott s ezért a városi jegyzők — nem mint panaszlók mondják — az 1912. évi tc. hatálybaléptével, hanem akkor szűntek meg a vármegyei jegyzői nyugdíjintézet tagjai lenni, midőn a városi nyugdíjintézetbe beléptek. Minthogy pedig attól az időtől kezdve, amelytől a városi jegyzők a vármegyei nyugdíjintézet kötelékéből kilépetteknek tekintendők, reájuk nézve a vármegyei jegyzői nyugdíjszabályrendelet hatálya megszűnt és a vármegyei nyugdíjalappal szemben nyugdíjigényt nem támaszthatnak, a panaszok következtében meg kellett állapítani, hogy K. Károly főjegyzőt a vármegyei jegyzői nyugdíjalapokból nyugdíj nem illeti meg. III. A törvényhatóságnak 2579/913. sz. határozata ellen, mellyel a város képviselőtestülete által a főjegyző nyugdíjazása tárgyában 83/913. szám alatt hozott határozatnak a nyugdíj megállapítására vonatkozó rendelkezését feloldotta és a várost utasította, hogy ebben a részben az 1900. évi városi nyugdíjszabályrendelet alapján határozzon, a város szintén panasszal él, melyben a város határozatát érvényben tartani kéri. A törvényhátóság ezt a határozatát egyedül arra alapítja, hogy a városnak 1913. évi április 30-án alkotott újabb nyugdíjszabályrende-