Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

Közigazgatási Döntvénytár. 175 lete K. Károly nyugdíjigényének megnyíltakor még jóváhagyva nem volt, s hatályba nem lépett, a nyugdíjigény pedig csakis az akkor érvényben volt 1900. évi városi nyugdíjszabályrendelet alapján lett volna megállapítható. Elvi szempontból kétségkívül helyes ugyan a törvényhatóság határozata, minthogy azonban a 14913/915. sz, alispáni jelentés szerint az új szabályrendeletet a magyar kir. belügyminiszter a 143,385/914. számú rendeletével időközben végérvényesen jóváhagyta, a szabályrendelet rendelkezései pedig annak 20. §-a szerint 1913. évi január l-ig visszaható erővel bírnak, az 1913. évben nyugdíjazott'főjegyző nyugdíjigényét akkor is az új szabályrendelet alapján kellene megállapítani, ha a törvényhatóság feloldó határozata érvényre emeltetnék. Az új nyugdíjszabályrendeletnek időközben történt hatálybalépte következtében tehát a törvényhatóság határozata tulajdonképen tárgytalanná vált s ezért a városnak határozatát kellett érvényre emelni. 204. A községi utcák burkolási és fenntartási költségeire, nemkülönben a közúli jelleggel nem biró útak hasonló költségeire a községi közmunka vagy annak váltsága nem fordítható. A burkolási költségekhez a telektulajdonosok aránylagos hozzájárulásra kötelezhetők. (Közigazgatási bíróság 7543/1915. K. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság: A panasznak helyt nem ad. Indokok: Panaszos elsősorban vitatja, hogy P, község általános utcák és gyalogjárdák burkolásáról alkotott és a vármegye törvényhatósága részéről jóváhagyott szabályrendelete és pótszabályrendelete, melyek alapján a vitás burkolási járulék kirovatott, az 1890:1. tc. rendelkezéseibe ütközik. Panaszos szerint ugyanis az idézett tc. 48. §-a meghatározza, hogy a községi útakról a község tartozik gondoskodni, a 49. §. szerint pedig azon útak költségei íedezésére a közmunkaváHság szolgál, a szabályrendelet tehát, mely a közút céljára csupán az útmentén fekvő ingatlanok tulajdonosaira kirovandó járulékot követel, a törvénnyel ellentétben van. Ez a felfogás helyesnek el nem ismerhető. A közúlakról szóló 1890 : I. tc. nem vonatkozik általában az ország területén belül közlekedésre használt minden útvonalra, hanem csupán az 1. §-ban felsorolt útakra