Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

Közigazgatási Döntvénytár. 173 a határozatát, mellyel K. Károly nyugdíja a vármegyei jegyzői nyugdíjalap terhére megállapíttatott, K. város és K. Ferenc városi képviselő panaszokkal támadták meg. Panaszaikban azt vitatják, hogy miután a város az 1912: LVIII. tc. 19. §-ának rendelkezése szerint az új nyugdíjszabályrendeletet 1913. évi április 30-án megalkotta és azzal valamennyi városi alkalmazottnak nyugdíjigényét 1913. évi január 1-től biztosította, a városi jegyzők ettől az időtől fogva megszűntek a vármegyei jegyzői nyugdíjintézet tagjai lenni, mert nyugdíjazásukról a város köteles gondoskodni. Minthogy pedig a város képviselőtestülete K. Károly főjegyzőt 1913. évi június 2-án kelt határozatával a városi nyugdíjalap terhére már nyugdíjazta is, a nevezettet a vármegyei jegyzői nyugdíjalapból külön nyugdíj nem illetheti meg. K. Ferenc panasziratában ezenkívül azt a kérelmet is előterjeszti, hogy a vármegyei jegyzői nyugdíjalap köteleztessék, hogy a város részéről a főjegyző után befizetett nyugdíjjárulékokat a városnak visszafizesse. K. Károly főjegyző perirataiban a panaszlók panaszjoga ellen emelt kifogását a bíróság nem vehette figyelembe, mert abban a vitás kérdésben, vájjon K. Károly főjegyzőt megilleti-e nyugdíj a vármegyei jegyzői nyugdíjalap terhére, a bíróság döntése egyszersmind előfeltétele a város azon igénye érvényesítésének, hogy a város által a vármegyei jegyzői alapba befizetett nyugdíjjárulékok a város részére visszatéríttessenek. Ezen az alapon tehát panaszlók kétségkívül érdekelteknek tekintendők, s mint ilyenektől a panaszjogot megtagadni nem lehet. K. Ferencnek panaszát a nyugdíjjárulékok visszatérítésére vonatkozó részében érdemi bírálat nélkül vissza kellett utasítani, mert a nyugdíjjárulékok kirovásának, behajtásának illetőleg visszatérítésének kérdése nem tartozik az 1896: XXVI. tc. 27. §-ával a bíróság hatáskörébe utalt kérdések közé. Az ügy érdemeit illetőleg a panaszoknak helyt kellett adni. Űgy a vármegyei községjegyzői, mint a városi nyugdíjintézet, — amennyiben ez utóbbi a jegyzőkre vonatkozik, — ugyanazt a közös, egységes célt szolgálja, t. i. a jegyzők és hozzátartozóik nyugellátásáról való gondoskodást. K. rendezett tanácsú város akkor, midőn alkalmazottai részére nyugdíjintézetet alapított és ezzel a városi jegyzők és hozzátartozóik nyugellátásáról is gondoskodott, ugyanazt a feladatot teljesítette, melyet a törvényhatóság teljesített a vármegyei jegyzői nyugdíjintézet szervezésével. Midőn tehát a város ezt a feladatot önkormányzati hatáskörében magára vállalta, ezzel a vármegyei jegyzői nyugdíjintézetnek ugyanez a feladata megszűnt, mert a két nyugdíjintézet egységes, közös célja kizárja, hogy a jegyzőket illetőleg mind a