Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

170 Közigazgatási Döntvénytár. , Ez az ítélet természetesen nem állja útját annak, hogy a panaszos jövedelme férje jövedelmének megállapításánál számításba ne vétessék. 201. Ha az adóköteles a kamatteherbevallásban a tőkét és a kamatlábat helyesen tünteti fel, de a kamatok összegét tévesen kisebb összegben jelzi, a tényleg fizetett kamatok 10%-ának levonására van igénye. (Közigazgatási bíróság 5263/1915. P. sz.) A m. kir. közigazgatási biróság: A panasznak részben helyet adva, az 1913. évi általános jövedelmi pótadót 72 K 40 l-ben állapítja meg. Indokok • Panaszos az általános jövedelmi pótadó csökkentéséül 15,000 K tőkeadósságot 43/*%-os kamatláb mellett 393 K 70 f kamattartozás feltüntetésével vallott be. A kamatteherként bevallott 393 K 70 f 10%-a panaszosnak általános jövedelmi pótadójából le is vonatott. A panaszos azt állítja, hogy bevallása annyiban téves volt, hogy az évi kamatteher nem 393 K 10 f, hanem 787 K 50 f, s így ennek az összegnek 10%-át kéri általános jövedelmi pótadójából levonatni. Az e bíróság által elrendelt bizonyító eljárás során megállapítást nyert, hogy az adóévet megelőző évben fizetett kamatok összege tényleg 686 K 92 f volt s csak e részben volt téves a bevallás, ellenben a tőkeösszeget és a kamatlábat helyesen tüntette fel. A bevallott adatok között mutatkozó számtani ellenmondás így kiigazíttatván, az általános jövedelmi pótadó 68 K 60 f rel volt csökkentendő. 202. Ha az adófelszólamlási bizottság jövedelmi adót nem állapított meg, a megokolás ellen magánpanasznak nem lehet helye. (Közigazgatási bíróság 25,288/1915. P. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság: A panaszt érdemleges tárgyalás nélkül visszaküldi.