Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

Közigazgatási Döntvénytár. törvényes határidőben beadott fellebbezés következtében felülbírálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az idézett másodfokú rendőri büntető bírósági ítéletet a bűnösséget és büntetést megállapító, valamint a kihágási eljárási költségekben marasztaló részében helybenhagyom. Ellenben az alispáni határozatot a vádlottal szemben 50 K rendbírságot, behajthatatlanság esetén három napi elzárást megállapító elsőíokú végzést helybenhagyó részében, M. I.-nek ez ellen irányuló felfolyamodásának visszautasítása mellett, érintetlenül hagyom. Azért kellett így határoznom, mert az eljárás során tanúkként eskü alatt kihallgatott B. T. J., K. I.-né és K. I. s—i lakosok vallomásának összevetéséből és mérlegeléséből az állapítható meg, hogy M. I., K. I. munkába lépését a T. 12. §-ában megállapított nyolc napi határidőn túl jelentette be az illetékes kerü1 eti munkásbiztosító pénztárnál. De a fentebb nevezett tanúk eskü alatt lelt vallomásából kiderül az is, hogy M. I. a II. napibérosztálynak megfelelő keresettel bejelentelt K. I.-től betegségi segélyezési járulék címén heti 27 í-t, tehát a törvényben megengedettnél többet vont le. El nem fogadható vádlottnak abbeli védekezése, hogy a panaszbeli kihágások miatt azért nem vonható felelősségre, mert a k—i gránitkőbányák r.-t tulajdonát képező s—i kőbányaüzemben ő maga is pusztán alkalmazott. A bizonyítási eljárásnak általam elrendelt kiegészítése során beszerzett adatokból kitünőleg ugyanis a vádlott a nevezett cégtől a s—i kőbányából kitermelt kőnek vagononkint megállapított mennyisége szerint kapta díjazását, ő maga pedig munkásait néha napszám, néha pedig a kitermelt kő mennyisége után köbméterenkint meghatározott egységárban díjazta. Ezekből nyilvánvaló, hogy M. I. vagyoni kockázatot viselő önálló vállalkozó, aki a munkásokat felfogadta, velük a munkabérre vonatkozólag megalkudott, őket fizette és elbocsátotta. Az a körülmény, hogy a M. I. által bejelentett alkalmazottak után kirótt betegségi biztosítási járulékoknak íelét a k—i gránitkőbányák r.-t. cég a sajátjából kifizette, M. I.-nak a panaszbeli kihágások miatt való felelőssége szempontjából közömbös körülmény, mert az 4907 ; XIX. le. 22. §-a értelmében a szóban levő törvényben megállapított kötelezettségek szempontjából munkaadó, illetve üzemtulajdonos ' az, kinek számlájára az üzem fenntartatik, már pedig a fentebb kifejtettekből kiderülően a s—i kőbányában folytatott kőkitermelési üzem M. I.-nak, mint önálló vállalkozónak számlájára és üzemi kockázatára tartatott