Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

Közigazgatási Döntvénytár. 47 a felmondási időre járó illetményei megítélését kéri, az elsőbíróS'ig törvényszerűen adott helyt a pergátló kifogásnak. G. G. azután keresetét az a-i járás íőszolgabírájához adta be; itt azonban az a-i takarékpénztárt, a zárlatot kérőt is az 1891 : LX. tc. 245. §-a értelmében perbevonta. A főszolgabíró végzésével a keresetet elutasította, mert a keresetből az tűnik ki, hogy Sch. M. nem mint iparos, hanem mint valamely ingatlannak zárgondnoka alkalmazta panaszost iparossegédi minőségben, az a i takarékpénztári részvénytársaság pedig semmiféle minőségben nem alkalmazta az 1884 : XVII. tc. 176. §-a azonban az iparhatóság hatáskörébe csak azoknak a súrlódásoknak és a vitás kérdéseknek elintézését utasítja, amelyek az iparosok és segédek között merülnek fel, ez pedig itt az előadottaknál fogva fen nem forog. G. G. a hatásköri bíróságnál bejelentette, hogy ügyében hatásköri összeütközés merült fel. Az ügyiratok szerint G. G. Sch. M.-ral, mint a gőzmalomüzemnek, tehát iparüzletnek a hitelező érdekében kirendelt zárgondnokával, arra szerződölt, hogy az iparüzlet jövedelmének meghatározott hányadrészéből tart az üzlet számára egy segédet. G. G. tehát az iparüzlet folytatásával megbízott zárgondnokkal szemben nemcsak arra vállalkozott, hogy egész tevékenységét vagy legalább annak bizonyos munkaidőhöz kötött részét akár előre meghatározott fizetésért, akár az elérendő jövedelemnek valamely hányadrészeért az iparüzletet folytató zárgondnok javára köti le, hanem vállalkozott arra is, hogy az iparüzlet részére a saját költségén segédet tart. Az 1884 : XVII. tc. 88. és következő §-aiból kitetszőleg iparossegédnek tekintendő az, aki a munkaadóval a jelen esetben az iparüzlet folytatása céljából a bíróság állal kirendelt zárgondnokkal szemben az iparüzlet folytatásához tartozó munkára egéíz tevékenységét va.i»y legalább annak bizonyos munkaidőhöz kötött részét Jeköti. Emellett a meghatározás mellett nem bír jelentőséggel és az iparossegédet ebbeli minőségétől nem fosztja meg az, hogy az iparossegéd a megkötött munkaszerződés szerint az ő munkabéréből az iparüzlet körében még más segédet is tartozik alkalmazni, mert egyedül ezen az alapon az ő tevékenysége vállalkozói tevékenységnek még nem tekinthető. G. G. tehát a malomiparüzlelet zárgondnoki minőségben folytató Sch. M.-t iparossegédként alkalmazta. Minthogy az idézett tc. 176. §-a szerint az iparosok és a segédek között felmerülő azon súrlódások és vitás kérdések, amelyek ebben a §-ban fel vannak sorolva, elsősorban az iparhatóság által döntendők el, annak a megjegyzése mellett, hogy