Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

Közigazgatási Döntvénytár. mondási idő alalt szolgálatait igénybe venni nem akarta, így tehát tekintettel arra, hogy az 1913. évi július hó 24-től 1913. évi október hó 24-ig terjedő felmondási idő a íőőrlési idénybe esik, köteles neki havi 250 koronát, összesen 750 koronát megfizetni. A kir. járásbíróság az alperes pergátló kifogása alapján a pert megszüntette, mert alperes a kereset szerint mint a gőzmalom zárgondnoka a malomnak üzemben tartása végett fogadta fel felperest, mint íőmolnárt és így alperes ezen minőségében iparosnak tekintendő, továbbá, mert az a körülmény, hogy a kereseti előadás szerint felperes nem fixfizetést kapott, hanem a forgalomnak bizonyos százalékát kapta volna fizetéskép, felperesnek iparossegédi minőségét meg nem szünteti és végül, mert felperes keresetének jogalapja a munkaviszony megszüntetéséből őt ért kár, melynek elbírálása az 1884 : XVII. tc. 176. §-a értelmében elsősorban az iparhatóság hatáskörébe tartozik. Felperes folyamodásában előadta, hogy a végrehajtási törvény 245. §-ának utolsó bekezdése alapján a zárlatot kérő ellenében is, mint aki a meghatalmazottként szereplő zárgondnokért felelősséggel tartozik, joga lett volna kártérítési követeléssel fellépni, már pedig kétségtelen, hogy zárlatot kérő nem tekinthető munkaadónak. Különben közte és alperes közt nem szolgálati, hanem üzleti szerződés jött létre azon az alapon, hogy a malom többi segédszemélyzetét ő tartozik fizetni. A z-i kir. törvényszék, mint polgári fellebbezési bíróság az elsőbíróság végzését helybenhagyta, mert igaz ugyan, hogy az alperesként perbevont zárgondnok a zárlatot kérő érdekében van kirendelve, tehát nem a végrehajtást szenvedettet helyettesíti; tekintettel azonban arra, hogy a felperes maga azt adja elő a keresetében, hogy az alperessel olyan szerződésre lépett, hogy alperes, mint a zárgondnok a zár alá vett malomban főmolnárként működő felperest a malomüzemnek továbbfolytatása céljából főmolnárnak felfogadta olyan javadalmazás mellett, mint aminő volt a végrehajtást szenvedővel kötött szerződésében; nyilvánvaló, hogy a felperes főmolnárnak (iparossegédnek) szegődött el, vagyis olyan szerződést kötött, mint amelyből reá azok a jogok és kötelezettségek származnak, amelyek az iparossegédekre az ipartörvényben meg vannak szabva, alperes követelésének jogi természete tehát nem változott azzal, hogy iparossegédként való alkalmaztatás iránt nem a végrehajtást szenvedő malomtulajdonossal, hanem a zárgondnokkal szerződött; mivel pedig az 1884 : XVÍI. tc. 176. §-a kötelezően azt írja elő, hogy az iparossegéd e minőségéből származott követeléseit a bírói eljárást megelőzően az iparhatóság előtt tartozik érvényesíteni, felperes pedig