Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

Közigazgatási Döntvénytár. 38 létesítése a városok kötelessége, mindezek az indokok azonban a városok világítási műveire mihelyt ezek a közvilágításon kívül a magánvilágílást is szolgálják nem alkalmazhatók, amennyiben a magánvilágítás kielégítése nem tartozik a város köteles feladataihoz s ily esetben a világítási mű már nem közintézmény, hanem haszonhajtó vállalata a városnak. A panaszló városnak az az érvelése, hogy a gázgyárnak tiszta nyeresége közigazgatási jövedelem, eszerint nem áll, mert a közigazgatási célokra való fordítás által sem veszti el üzleti nyereség jellegét. A város panasza tehát e részben alaptalan. Szintúgy alaptalan abban a részben is, hogy a tiszta jövedelemből közcélokra tényleg fordított összegek adó alól kihagyassanak, mert adókötelezettség szempontjából közömbös, hogy az adóköteles jövedelem mily célra fordíttatik. A város a maga részéről azt is kifogásolja, hogy az általa közvilágítás címén beállított kiadás mint a gyár mérlegeiben szereplő üzleti bevétel szintén adó alá vonatott. A város ugyan abból a helyes felfogásból indul ki, hogy a város közönsége és a gázgyári vállalat egy és ugyanazon személy lévén, a város maga magának a közvilágítást önköltségi áron szállítván, a gyárnak a közvilágítás szállításából tiszta nyeresége nincsen és nem is lehel. Azonban dacára, hogy ez a panaszbeli érvelés helytálló, sőt dacára annak, hogy a városoknak közvilágítási vállalatai mindaddig, míg kizárólag csak a közvilágítást szolgáltatják s üzemkörüket a magánfogyasztás kielégítésére ki nem terjesztik, ép úgy, mint a közvágóhídi és a vízvezetéki vállalataik, adó tárgyát egyáltalában nem képezik, felhozott érvelésnek az ügy érdemére, illetve az adó mérvére jelen ügyben kihatása nincsen. A város ugyanis csak a közvilágítása címén szereplő bevételek kihagyását kívánja, kérelme teljesítése esetében azonban — szükségszerűen — az előállítási költségekből is azt a részt kellene kiválasztani, mely a közvilágításra szükséges gáz előállítására esik, illetve az ennek megfelelő gáz produkciójának költségét a csak a magán fogyasztásból eredő kereseti nyeremény megállapításánál szintén számításon kívül kellene hagyni, mert különben a közvilágításra eső előállítási költség a magánfogyasztásból eredő tiszta nyereséget jogtalanul a kincstár hátrányára apasztaná, anélkül, hogy megfelelő bevételi tétellel fedeztetnék. A város azon panaszbeli kérelmének tehát, hogy pusztán a bevételek vonassanak le, helyet adni nem lehetett. Minthogy pedig önköltségen való szállításnál az abból eredő bevétel s az arra eső kiadások összege egyenlő, azok a mérlegben csak egymást kiegyenlítő tételeknek minősülnek, amelyeknek a mérleg mindkét oldalán való levonása a mérlegszerű üzleteredményt, a nyereség vagy veszteség összegét 3*