Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

közigazgatási Döntvénytár. ugyanis a pénztárnak csak véglegesített tisztviselői kötelesek a nyugdíjintézetbe tagként belépni, felperes pedig a pénztárnak csak ideiglenes lisztviselője volt és így íizetéséből a nyugdíjjárulék levonása jogtalan volt, ennek a visszafizetéseért pedig, habár az Országos Pénztár nyugdíjintézetébe szállíttatott is be, az alperes felelős, mert a jogosulatlan levonásokat az alperes eszközölte és pedig nem mint az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár vagy ennek nyugdíjintézetének megbízottja, hanem az 1907 : XIX. tc. 11. fejezetében szabályozott abban az önkormányzati hatáskörben, amely kiterjed tisztviselői alkalmazására, szolgálati és fegyelmi viszonyára. (124. §. 7. p.) Ellenben megváltiztatta a kir. törvénvszék az elsőbíróság ítéletének azt a részét, hogy alperest három havi fizetés és lakbér megfizetésére is kötelezte a felperes részére s a keresetnek erre irányuló részét elutasította. A szolgálati és fegyelmi szabályzat 15. §-a ugyan nem erre, hanem nydván arra az esetre vonatkozik, amidőn az alkalmazott közérdek szempontjából tagadja meg valamely utasítás teljesítését, míg a magára vonatkozó sérelmes intézkedés megtagadásának esetéről a 21. §. rendelkezik. Ez a szakasz is világosan kimondja azonban, hogy ha az alkalmazott a feljebbvalója intézkedését magára nézve sérelmesnek tartja, az ellen fokozatos panasszal élhet ugyan, de a panasz a sérelmesnek vett intézkedés végrehajtását nem gátolja. Felperes által a szolgátat megtagadásának okául felhozott az a körülmény tehát, hogy alkalmaztatása eredetileg nem a végrehajtási teendők elvégzésére történt és hogy az utóbbi munkakör a közönség előtt ellenszenves voltánál fogva az általa vállalt munkakörtől oly lényegesen különböző, hogy azzal akarata ellen meg nem bízható: a szolgálati szabályzat idézett rendelkezése mellett figyelembe annál kevésbé jöhet, mert az 1907 : XIX. tc. 20. §-ában meghatározott munkakör, vagyis az üzemek biztosítási kötelezettségének megállapításához szükséges adatoknak a helyszínen való kipuhatolása, amire felperesnek az eredeti alkalmazása szólott, a közönség előtt ép oly kevésbé rokonszenves, mint a végrehajtás és így a két munkakör között lényeges különbség nincs is. A mai tárgyaláson csak az orvosi bizonyítvány bizonyítja ugyan, hogy felperes gyenge lestalkatú és véleményt nyilvánít arra, hogy felperes a sok járással és lépcsőhágással járó munkára képtelen, ezt a véleményt azonban a kir. törvényszék nem találta meggyőzőnek, mert telperesnek eddig végzett, fentebb ismertetett munkája is hasonló fáradsággal jár és mert a munkának az egészségre ártalmas volta csak az esetben szolgálhat a munka megtagadásának okául, ha ennek ez a veszélyes volta az alkalmaztatáskor felismerhető nem volt.