Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

318 Közigazgatási Döntvénytár. maztatott a közös vagy az elkülönített adóztatás. Az erdővállalatokra nézve pedig az 1888. évi 72,153. sz. pénzügyminiszteri rendelet értelmében, egyedül az tekintetett irányadónak, hogy a vállalat cégjegyezve van-e vagy nincsen, jóllehet ezt az álláspontot a közigazgatási bíróság nem fogadta el. Egy konkrét eset alkalmából kimondotta a pénzügyminiszter idézett számú rendelete, hogy a fióküzletekre nézve az igazgatás székhelyén való adóztatásának csak akkor van helye, ha a közös igazgatás alatt álló vállalatoknak ügy-, üzem- és könyvvezetése is közös és ha az ezt igazoló és a vállalat összes kereseti nyereménye után járó adó helyes megosztását lehetővé tevő hiteles mérleg az adókivető közeg rendelkezésére bocsáttatik. Ellenben: ha a közös igazgatás alatt álló valamely vállalatnak elkülönített ügy-(üzem-)kezelése és könyvelése van úgy, hogy annak hozadéka külön is megállapítható, avagy ha az ügyüzem- és könyvvezetés is közös ugyan, de az adóztatás nem mérleg alapján történik s így a helyes adóalany megállapításának lehetősége megadva nincs: akkor az igazgatás helyén való adóztatásnak az ilyen fiókvállalatra nézve nem lehet helye, hanem az önállóan ott, abban a községben adóztatandó meg, ahol van. A cégjegyzés helye, illetőleg az, hogy a vállalat cégjegyezve van-e vagy nincsen, az adóztatás helyére nézve magában véve nem irányadó. Az idézett 37. §-nak azt a rendelkezéséi, hogy az igazgatási székhelyen való adóztatás esetén az adó 80%-a a fiókok községeihez utalandó át, a rendelet természetesen nem érintheti. 341. A ki Amerikába kivándorlás céljából útlevél nélkül útrakél oly korban, hogy ez által védkötelezettsége alól is meneküljön, az 1909. évi II. tc. 2. §-ának b) pontjába ütköző kihágás súlyosabb esetét követi el. (Belügyminiszter 1914. évi 3887. sz. határozata.) M. J. ellen, kivándorlás céljából útlevél nélküli utrakelés miatt, az 1908. évi II. tc. 40. §-a és a kijelölt halárállomás elkerülése miatt, a 45,600/911. B. M. sz. r. alapján folyamatba tett kihágási ügy a kivándorlási biztos fellebbezése folytán felülvizsgáltatván, a következő harmadfokú ítélet hozatott: A b—i m. kii*, határszéli rendőrkapitányság elsőfokú ítéletének megváltoztatásával hozott másodfokú büntető ítélete az 1909. évi II. tc 40. Sára fektetett