Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

Közigazgatási Döntvénytár. 319 részében helybenhagyatik oly változtatással, hogy a terheltre kiszabott egy napi elzárás öt napi elzárásra emeltetik fel, azzal, hogy a kiszabott pénzbüntetésnek a községet illető fele része 0. község részére állapítlatik meg. Ellenben az ítélet a 45,000/911. B. M. számú körrendeletre fektetett részében megváltoztattalik és terhelt az ezen rendeletbe ütköző kihágás vádja és jogkövetkezményei alól felmentetik. A tárgyalási iratok tanúsága szerint ugyanis terhelt beismerte, hogy ő útlevél nélkül Amerikába való kivándorlás céljából utrakelt, miért is az 1909. évi II. tc. 40. §-ába ütköző kihágást követte el. Őt a hivatkozott törvénycikk és szakasz alapján büntetni kellett, tekintettel azonban arra, hogy terhelt koránál fogva az 1909. évi II. tc. 2. §-ának b) pontjában foglalt rendelkezés alá esik s mint ilyen a véderő érdekében kibocsátolt 192,000/912. B. M. számú rendeletben foglalt tilalom ellenére akart útlevél nélkül kivándorolni, a másodfokú ítéletben kiszabott büntetés tulenyhének mutatkozván, terhelt büntetése a fenti mérvben volt felemelendő. A kiszabott pénzbüntetés fele része pedig azért volt O. község részére megállapítandó, mert annak megállapítása, hogy az 1909. évi XX. tc. 40. §-a alapján kiszabott pénzbüntetéseknek a községet illető felerésze mely községet illeti, a kivándorlás elkövetési helyének meghatározásáról, mint adott esetenként eldöntendő kérdéstől függ. A kivándorlás ténye megállapítást nyert azon cselekmény által, ha valamely személy kivándorlási szándékának megvalósítása végett lakó vagy tartózkodási helyéről eltávozik. Ez jut kifejezésre a most idézett törvényszakaszban is, amikor ezen szakasz az útlevél nélkül való kivándorlás elkövetését megállapítottnak rendeli azon tény állal, hogy az illető útlevél nélkül kivándorlás céljából útra kelt. A kivándorlás elkövetése tehát befejezettnek tekintendő már azon község területén, honnan a kivándorló útra indult. Miután pedig az 1901. évi XX. tc. 23. § a szerint a kihágási büntetéspénzek azon községet illetik, melynek területén a kihágás elkövettetett, ennélfogva az előbbidézett törvényszakasz alapján kiszabott pénzbüntetés felerésze is nem N. községet, amelynek hatósága terhelt felett ítélkezett, hanem O. községet illeti, a honnan a kivándorló kivándorlási szándékkal útra kelt. Terhelt a 45,000/911. B. M. számú körrendeletbe ütköző kihágás vádja és jogkövetkezményei alól felmentendő \olt, mert ezen körrendeletben körülírt kihágási csak az köveiheti el, a ki útlevél birtokában nem a megjelölt határállomás érintésével akar kivándorolni, minthogy pedig terhelt útlevél nélkül szándékozóit kivándorolni, ezen az 1909. évi II. tc. 40. §-ába ütköző vádbeli cselekménye olyan természetű kihágást képez, melynél az útirány kérdése egyáltalán nem képezi mérlegelés tárgyát és azért külön nem büntethető.