Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

Közigazgatási Döntvénytár. 317 nál 1915. évi május hó 22-én 30,011. sz. a. letelt védjegyétől a törvényes oltalmat az 1895: XLI. te. 1. §-a alapján megvonom és annak az 1890:11. tc. 21. §-ának d) pontja szerint való törlését rendelem el. Indokok: A védjegy kizárólag az c(Antiparasit» szóból áll, már pedig e szót alkotó aAnlb és «parasib) szavak az érdekelt forgalmi körökben annyira ismeretes és használatos megjelölések, hogy e szavakból álló szónak a védetni kívánt árúkon leendő alkalmazásában az érdekelt forgalmi körök nem fognak az 1890:11. te. 1. §-ában előírt olyan jelvényt látni, mely meghatározott vállalatra utalna, hanem csupán azt, hogy a parasiták: élősdiek elleni védekezőszerül szolgálnak. A védeni kívánt szó a hivatkozott törvényhely értelmében kizárólagos jog megszerzésére alkalmatlan, mert az árúk rendeltetését, illetve minőségét fejezi ki, miért is törvényes oltalomban nem volt részesíthető. 340. A fióküzletek adóztatási helye. (Pénzügyminiszter 1915. évi 29,849. sz. határozata.) Az 1875: XXIX. törvény a vallomáslétei és — az ezzel összefüggő — adózás helye tekintetében a III. oszt. kereseii adóra nézve két alapelvet állít föl. Az egyik — s ez az általános szabály — a fél lakóhelyét, a másik az ingatlan fekvését teszi meg az adózás helyévé. Az idézett törvény 35. §-ában foglalt eme rendelkezés alól annak 37. §-a a gyárakra s egyéb vállalatokra kivételt létesít, kimondván, hogy azok rendszerint ott adóztatandók meg, ahol igazgatási székhelyük van. Ugyané szakasz szerint a vállalati igazgatóság székhelyén nem levő fióküzletek, fiókintézetek és raktárak a fővállalat székhelyén adóznak akkor, ha a főválialatlal oly szoros összeköttetésben vannak, hogy azokat önálló üzleteknek tekinteni nem lehet. Ha azonban a kapocs csak arra szorítkozik, hogy közös igazgatóságuk van, a fővállalat és a fiók különkülön rovatnak meg kereseti adóval, abban a községben, amelyben léteznek. A törvénynek ez a rendelkezése a gyakorlatban eddig akként alkalmaztatott, hogy egyfelől az adóztatás helyét illetően a cégjegyzés helyét tekintették irányadónak ; másfelől pedig a kapcsolat kérdésének eldöntése után, az ügy-, üzem- és könyvvezetés mikéntjének közelebbi vizsgálata és arra való tekintet nélkül, hogy ez mérleg bemutatásával igazoltatott-e, sokszor tisztán a fél bemondása vagy az adókivető közeg tetszése szerint alkal-